Attapeu – Tad Lo, Laos

20111103-151105.jpg

Paksongbol busszal mentunk Attapeu-ba. Az eso vegig szakadt, mint ahogy az elmult ket hetben szinte minden nap. Ez a laoszi buszoknal azt jelenti, hogy belul is legalabb annyira vizes leszel mint hogyha az utcan allnal. Attapeu volt az egyetlen varos, amin mar regota gondolkodtunk, hogy valahogy el kene ide jutni, mivel a kornyeken nagyon szines a torzsi kultura, ami ugye minket felettebb erdekel. Elviekben a varos kornyeken elnek a Brao nepcsoport kepviseloi, akik gyakran diszitik arcukat hagyomanyos tetovalassal, fuluket elefantcsont vagy bambusz fultagitoval deformaljak es rendkivul erdekes pipakat szivnak. Nagyok voltak az elvarasaink.

20111103-151125.jpg
Sajnos hatalmasat kellett csalodnunk. Az etnikumok helyett sajnalatos modon csak vieteket talaltunk. Mivel nagyon kozel itt a viet hatar es valamiert ugy erzik, hogy le kell igazniuk Laoszt, igy sajnos ezt a varost mar sikerult teljesen elrontaniuk. 5-10 eve ez lehetett valoszinuleg az egyik legkulonlegesebb hely a kornyeken. A racsos elrendezesu foldutak (utcak) kozott olyan suru a novenyzet, hogy neha fel sem lehet fedezni a kis fahazakat kozottuk. Varazslatos lehetne, hogyha az idetelepulo vietek nem bontanak le az egeszet es nem epitenek helyukre a gusztustalan cso-epuleteiket. Tisztan elvalaszthato, hogy hol lathato meg a regi Attapeu es hol kezdodik az uj viet resz. Sajnos elsore csak egy borzaszto szallast sikerult talalnunk, koszos, poros, lepukkant es viet volt. A manager-neni pedig percenkent elmondta, hogy “Vietnam good”.

20111103-151138.jpg
Na ettol nekem a hatamon is felallt a szor, igy masnap atpakoltuk magunkat egy lao guesthouse-ba. Mikozben szallasokat kerestunk, odajott hozzank egy oreg lao kinezetu hazaspar, kerdeztem toluk, hol van itt vajon vendeghaz, mire ok ramutattak egy kozeli viet rettenetre. Erre en mondtam, hogy igazandibol en viet helyre tobbet nem mennek es lao helyet keresunk. Na ettol a ket oreg arcara olyan szintu boldogsag ult ki, hogy azt leirni is nehez, tekintetuk alapjan rogton fiuknak fogadtak. A bacsika kozelebb lepett es mondta, hogy “pffff, Vietnam not good”. Ezek utan rogton nagy baratok lettunk es megmutatta, hogy merre vannak meg eredeti lao helyek a kornyeken. Erdekes elmeny volt.

20111103-151149.jpg
Lenyeg a lenyeg, megtalaltuk a nekunk valo tiszta kis szallast, rogton a Sekong folyo partjan, szemben a kompkikotovel. Az etteremmel mar kicsit tobb problemank akadt. Rogton a legelso nap betalaltunk egy helyre, ahol egesz nagy esellyel azt kaptuk, amit rendeltunk es csak par nap utan tunt fel, hogy a kiszolgalo furan feloltozott lanyok nem biztos, hogy csak a pincerkedesbol elnek. Ezek utan kerestunk egy masik helyet, ami bar draga volt, de legalabb csak etteremkent mukodott. Mindenesetre a tobbi lao varoshoz kepest vietnami etelhianyban szenvedtunk. Ahol ezek megvetik labukat rogton minden elromlik. Meg a nagyonnagy szamu Luang Nam Tha varosbeli kinai sem tudta annyira elrontani a helyet, mint itt a keleti szomszedok. Ertheto is, hogy az osszes Lao istenkent tekint a tajfoldi emberekre, kedvelik a kambodzsaiakat es a tobbi szomszedot meg megprobaljak inkabb figyelmen kivul hagyni.

20111103-151159.jpg
Masik jelentos problemank akkor merult fel, amikor megprobaltunk eljutni a kornyezo torzsekhez. Egyreszt buszkozlekedes nincs, csak Vientiane-be megy egy-ket busz naponta, de kb ennyi es ami ennel sokkal meglepobb volt, hogy motort sem lehetett seholsem berelni. Sehol. Egy szerviz hitegetett minket, hogy majd holnap, majd holnap, de aztan sohasem jott el az a nap. Igy viszont elegge nehezkes volt a taj felfedezese. Konkretan lehetetlen.
Teljes elkeseredesunkben azt hataroztuk el, hogy atkelunk a komppal a folyon es ott amig csak tudunk elgyalogolunk, es hatha elerunk egy faluba, ahol pedig majd tudjak, hogy hova is kell mennunk.

20111103-151242.jpg
Igy is lett, kompoztunk (ami nagyon vicces jarmu itt: ket csonak osszeeszkabalva, szalmatetovel), majd nekiindultunk a vegtelen senkifoldjenek, mikoris megallt mellettunk egy kisbusz, ult benne vagy 4 lao arc es felajanlottak, hogy eldobnak minket a kovetkezo faluig, ingyen es bermentve! Nagyon rendesek voltak. Meg jo, hogy igy tortentek a dolgok, mert a kovetkezo 25 kilometeren nemigazan volt falu a kornyeken, igy asszem kutyagolhattunk volna a vegtelensegig, a semmiert. Vegtelennek tuno zotykolodes utan, kiraktak minket egy picike kis faluban. Mivel errefele az emberek nem szoktak hozza a kulfoldi latvanyahoz, igy angolul is csak jelentosen korlatozottan tudtak beszelni. Szilvi nagyon mokas pantomim jatekanak koszonhetoen megtudtuk, hogy merrefele induljunk, hogyha Brao embereket akarunk latni. El is indultunk a megadott iranyba es amit ott talaltunk az elegge meglepett mindkettonket.

20111103-151547.jpg
Talaltunk ugyanis egy falut, ahol mar a falu hataraban felmesztelen nenikek tevekenykedtek a foldeken, ahogy pedig beertunk a telepulesre mindenki olyan szemekkel nezett rank, mintha valami idegen planetarol jottunk volna. Voltunk mar sok hasonlo faluban utunk soran, mindenhol altalaban megdobbennek a turista latvanyatol, de mindenhol latszott, hogy lattak mar ilyet. Itt, eloszor ereztuk ugy, hogy nem tudnak hova tenni minket, elkepzeles sem volt a tekintetekben, hogy mik is vagyunk voltakeppen. Bar bizonyara lattak mar feher embert, de azert eleg erdekes szituacio volt, ilyet meg nem tapasztaltunk. Eloszor nem is nagyon mertem fotozni, nehogy azt valami ordogi dolognak tartsak es a vegen meg lenyilazzanak minket. A falun belul is a nok kozul eleg sokan vagy felmesztelenek voltak, vagy max egy lezserul odabiggyesztett 2 szammal kisebb melltartoszeruseg volt rajtuk.
Vegul aztan csak elovettem a fotogepet es bar mindenhol probaltuk lekommunikalni, hogy vajon ok-e a foto, a kerdest es a pantomimmutatvanyt sem ertette senkisem. Ilyen korulmenyek kozott nemileg remegett a kezem, amikor eloszor lenyomtam a gombot, de nem tortent semmi. Latvanyosan fogalmuk nem volt, hogy mit csinalok epp, neha pedig kuncogtak valoszinuleg azon, hogy hova tunik az a szakallas majom a femdoboz mogott.

20111103-151721.jpg
Sajnos amiert jottunk azt viszont nem talaltuk meg, sem tetovalast az arcon, sem fultagitot nem lattunk. Viszont erdekes pipakat tobbet is. Eloszoris lattunk olyan cigit, ami bananlevelbe volt sodorva es nagyjabol csecsemokoruak is azt szivjak. Na jo persze nem teljesen, de azt tobb helyen is olvastuk, hogy atlagosan 8 evesen kezdenek el dohanyozni. Meredek. Aztan pedig lattuk az elorefele tuzelo pipat, ami kicsit hasonlit egy standard pipara, a kulonbseg csak annyi, hogy nem felfele, hanem nyilegyenesen elore nez a tuzter. Hogy az istenben nem esik ki igy a parazs? Teljesen magic a dolog.
Kesobb megtudtuk egy helyi bacsitol, hogy az elmult ot evben nem nagyon lat mar tetovalt fultagitos embereket. A fiatalok mar nem kovetik ezt a szokast es az idosek meg sajnos mar mind meghaltak.
A nagy izgalmak kozepette el is felejtettunk az orara pillantani, pedig mar veszelyesen kozeledett a naplemente, sotetben pedig nem jar a komp….
Eleg izgalmassa valt a dolog, mivel a nagyobb falubol senki nem akart minket korrekt aron eldobni a kompig, amit idefele ugye a kisbuszos emberekkel tettunk meg. Mar sargallottak a fenyek, mikor vegre talaltunk egy teherautost, aki nekiallt velunk az utnak. Sajnos az eso is elkezdett zuhogni, ami szinten nem konnyitette meg a folyamatot, ugyanis az utat teljesen elmosta a viz, minden csupa sar volt, igy tobbszor autoztunk kilinccsel elorefele, vagy akadtunk el teljesen. Vegul megis sikerult a legeslegutolso kompot elkapnunk. 2 percen mult, kulonben alhattunk volna a felmesztelen neniknel a tavoli faluban, vagy a kozeli faluban a szerzetesekkel, nem tudom melyik lett volna razosabb. 🙂
Attapeuval kapcsolatban viszont egy dologban biztosak vagyunk, nem kerdes hogy ki fog nyerni az evente megrendezett sarkanyhajo evezoverseny fesztivalon. Lattuk tobb falu csapatat is gyakorolni a kozelgo versenyre, de Attapeu csapata teljesen orult, elkepedve neztuk minden nap, ahogy motorcsonakokat hagynak le. Az evezoket egyebkent minden csapattag maganak kesziti otthon.

20111103-151801.jpg
Attapeubol Tad Lo iranyaba indultunk, amit egy ausztral-angol par javasolt nekunk. Elviekben ketszer kellett volna atszallnunk, de miutan emlitettuk a buszallomason, hogy hova mennenk, a buszos volt olyan kedves, hogy azt mondta kerul ertunk, igy haztol hazig vittek minket. Azert ez is elkepzelhetetlen dolog a vilag egyeb orszagaiban, hogy a public busz kerul 30-40 kilometert, csak azert, hogy a turista eljusson oda ahova akar. Imadjuk a laoszi embereket!
Tad Lo egy picurka falu az ugyanolyan nevu vizeses kozeleben. A gyerekek kedvenc elfoglaltsaga a petardaszeru tuzijatek puffogtatas es a papucs celbadobo verseny, mint Laosz tobbi reszen is. A taj csodaszep, mindenhol kis zuhatagok, az egeszet korbeoleli a zoldelo jungle es minden kicsit kodos es felhos az esos evszak miatt. Az egesz olyan misztikus! A legfobb indok, amiert idejottunk, hogy az elobb mar emlitett par tanacsara resztvegyunk egy felnapos turan a falu egyik oregjevel. Mikor meseltek a turarol meg azt hittuk, hogy tuloznak, mire a vegere ertunk viszont mar azon a velemenyen voltunk, hogy inkabb finomitottak a dolgokat nehogy elijedjunk.
Szoval az egesz tracking reggel nyolckor kezdodott egy helyi idos bacsi kisereteben. Ket perccel a kezdes utan mar az erdoben talaltuk magunkat, ami bar a tegnapi nagy esore valo tekintettel elegge saros volt, de azert nem volt olyan durva. Meg gondoltuk is, hogy puhanyak ezek az ausztralok, kis sartol megijednek. Nagyjabol ezen a ponton fogyott el az “ut” es az aljnovenyzetben terdig taposva haladtunk tovabb.

20111103-151939.jpg
Ez otthon nem volna nagy kaland, de itt barmi lehet a gaz alatt: kigyo, pok, skorpio, taposoakna… Mikor kicsit kitisztult a terep azt hittuk tul vagyunk a nehezen, pedig meg csak ekkor kezdodott. Elerkeztunk a rizsfoldre. Eddig mi messzirol megprobaltuk elkerulni a rizsfoldeket, mert ott az ingovanyos, lapos talajban minden gonosz szerzet megel, ezuttal viszont most vagy egy oran keresztul tapostuk a sipcsontkozepig ero iszapot, ugy hogy a novekvo rizstol nem is nagyon lattuk, hogy hova lepunk. Raadasul a 68 eves bacsi pedig kb futva kozlekedett, mi meg alig birtunk utana botorkalni. Ami meg ezt az erzest megfuszerezte, az a vegtelen szamu hatalmas bolenykaka. Derekig szarosak es sarosak lettunk. Hat mit ne mondjak kalandos volt. Ezutan jott a java, mikoris a bacsika nagyjabol honaljig eltunt egy a rizsfoldon folyo patakban. Nem volt mit tenni, kovetnunk kellett, keso lett volna visszafordulni.

20111103-151958.jpg
Szilvinel ezen a ponton szakadt el egy kicsit a hur, de azert tuleltuk. Igy elmondhatjuk, hogy relative usztunk egy rizsfoldon. Ez nem epp az az elmeny, amit szivesen megismetelsz azert a kigyok, bekak es eletveszelyes csipos bogarak/szunyogok/piocak kozott. Bar az ut alatt tobb folyon is atkeltunk gyalog megis ez volt a nap abszolute csucspontja. Utkozben mogenk szegodott egy lao csalad, harom kisgyerek, apuka, anyuka. A rizsfoldon a gyerekeket felemeltek, de az ut tobbi reszet ok is gyalog tettek meg. Sokkal dinamikusabban mint mi termeszetesen. Abszolute kedvencem volt a nagyobbik kisfiu, aki tetotol talpig koszos volt (ugye ha nekem terdig er a sar, akkor ot az beteriti), egyik kezeben pedig a vacsorat szorongatta: egy hatalmas bekat. Ezt az egesz ut alatt nem engedte el es a labanal fogva lobalta. Hihetetlenul tunderiek voltak. (Kerem vegyuk eszre a bekas kisfiu polojanak feliratat: “Imadom a tudomany vilagat”)

20111103-152056.jpg
Az ut soran tobb falut is erintettunk, az egyik kimondottan teccett nekunk, mivel az egyetlen odavezeto ut az volt, amin mi is erkeztunk. Elzartsaga miatt ez egy felettebb erdekes falu volt. Peldaul a colopokon allo hazak alatt dohanyt es egyeb novenyeket szaritottak, lattunk helyi koporsot es nehany neni oriasi fa poznakkal kezzel orolte a rizst. Mondanom sem kell, hogy a telepulesen belul sincsenek utak, ott is terdig a sarban jar az ember, illetve a sarban elhelyezett egy-egy gerendan egyensulyozik mindenki. Fuszerezes itt is van, ugyanis a rengeteg malac es buffalo nem fogja magat vissza az epuletek kozott sem. Eloszor meg megprobalja az ember kikerulni a kupacokat, aztan miutan mar a harmadikba csuszol bele feladod. Ha igyis ugyis szaros leszel, legalabb tedd azt meg buszken. 🙂

20111103-152116.jpg
Ennyire koszosak meg eletunkben nem voltunk, mint ahogy a tura vegeztevel kineztunk. Nyakig, de tenyleg nyakig saros voltam, meg a fulem mogott is kosz volt. Teljes ruhaszettunk azonnal ment a mosodaba. Miutan tuleltuk az egeszet visszagondolva orultjo buli volt. Hat hogy megegyszer nekiallnek azt mar ketlem. 🙂 Utkozben viszont lattunk sok erdekeset, pl gyapotultetvenyt, foldimogyorot, edes chillit, dohanyt, kavet…..Az egyik falu fele vezeto uton pedig meg egy lao temeto mellett is elhaladtunk, ami nagy szo, mert mar nagyon kivancsiak voltunk, hogy miert nem latunk itt soha temetoket.

20111103-152204.jpg
Kiderult azert, mert a faluktol nyugatra levo erdobe temetkeznek mindig es oda kulfoldi nem mehet be, meg a sok eve itt elo Emanuelt se engedtek be soha. Mi is csak kivulrol lattuk es vezetonk kulon kiemelte mondokaja vegen, hogy “don’t go there”. A tradicionalis szokasok szerint eloszor ket evig koporsoban tartjak a halottat az erdo szelen felig betemetve es az erre kijelolt hely felett mindig egy bivaly koponya log, majd exhumaljak a holttestet es szetszorjak a csontokat az erdoben.

20111103-152214.jpg
Az ot oranyi massziv 15 kilometeres tura utan kellett par pihenonapot kivennunk, pedig mostanra mar elegge edzettekke valtunk, megcsak hegyes sem volt a terep, gyalogoltunk ennel mar klasszisokkal tobbet is, de ez a csuszkalas a sarban es kakaban megcsinalt minket. A helyiek pedig kb minden nap hasonlokon mennek keresztul.
Ami dobbenetes, hogy egesz ut alatt, semmilyen vadallatot, kigyotbekat nem lattunk, amit vezetonk csak egy kajan mosollyal nyugtazott. Meg egy nyamvadt szunyogcsipesunk se volt. Erre a napra emlekezni fogunk orokke azt hiszem.

20111103-152239.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s