Hue, Vietnam

20111023-191244.jpg

Akik pozitiv elmenybeszamolot szeretnenek olvasni tolunk Vietnamrol, azoknak javasoljuk ezt a postot. Tobb ilyen nem lesz, azt elore jelezzuk. 🙂
Az obolbol Hue-ig vezeto ut elegge gyotrelmes volt. Sajnos kozvetlen jarat nem letezett, igy meg kellett allnunk utkozben Vinh varosaban, ami nagyjabol kompatibilis Dien Bien Phu-val. Ugyhogy Vinhbol amint csak tudtunk menekultunk tovabb.

20111023-191549.jpg
Hosszu-hosszu buszozas utan vegul megerkeztunk a celvarosba, ahol nem indultak tul kellemesen az esemenyek. Eloszoris mar a varosba tarto uton rankrontott egy kis vakarcs, ami a hatizsakokkal megpakolva kimondottan kellemes elmeny….

20111023-192258.jpg
Aztan talaltunk egy szallodat, ami jonak tunt, mar epp keszultunk kidolni, amikor eszrevettuk, hogy fura kis bogarak maszkalnak mindenhol, nem poloska, de ijesztoen sok volt belole. Mivel energiank uj szallas keresesere mar nem volt, hotelon belul probaltunk valtani. Kis ido utan vegre talaltak egy szobat, ahol nem voltak bogarak, persze a khemotox szag felettebb eroteljes volt…. 🙂
Masnap korulneztunk a varosban a kornyeken, tenyleg szebb es masabb ez a varos, mint a tobbi viet varos, de azert nem voltam lenyugozve. Es a morcos kutyak hompolyogtek mindenhol, bar eznap incidens nem tortent.

20111023-192509.jpg
Miutan kisebb szervezkedes utan rajottunk, hogy a latvanyossagokat magunktol ezuttal nem igazan tudjuk megkeresgelni, mivel minden fontos a varoson kivul 5-10 kilometeres tavolsagban volt megtalalhato, sajnos szukseget lattuk, hogy befizessunk egy szervezett nevezetessegnezesre. Altalaban sohasem valasztjuk ezt az opciot, mivel legtobb esetben az ember maganak is megtalal mindent es akkor meg csak rohanni sem kell a csoporttal, annyit ulok es ott, ahol csak akarok, es persze nem kerul milliardokba….

20111023-192652.jpg
Arrol mar nem is beszelve, hogy ha maganak old meg mindent az ember, lokal kozlekedessel, legalabb kicsit jobban megismeri a helyi szokasokat es embereket. Bar Vietnamban szamunkra mar inkabb az volt a szabaly, hogy lehetoleg egy viettel se talalkozzunk.

20111023-192019.jpg
Turista csoport keresgetes miatt sikerult megtalalnunk a hotelunk szomszedsagaban szekelo Mandarin Cafe-t. Ekkor meg nem is tudtuk, hogy milyen jo kalandjaink lesznek. Elsore feltunt, hogy nagyon kedves mindenki, ki vannak irva az arak a falra (igy nem tudnak annyira lehuzni), mindenki mosolyog…. stb.. Miutan az LP is javasolja oket es nekunk is ok tuntek szimpatikusnak, ugy dontottunk, hogy nekik fizetunk… Annak remenyeben, hogy hatha sikerul talalkoznunk a tulajdonossal, Mr. Cu-val, aki a kornyek leghiresebb fotosa, a vietnami videki eletet fenykepezi mar 15-20 eve, hatha tud tanacsolni nekunk valamit, hogy merre menjunk, hol talalunk jo fototemakat, stb…

20111023-192851.jpg
Kivansagunk hala isten teljesult, mikor este visszamentunk az etterembe, hogy lefixaljuk a masnapi kirandulas reszleteit, ott csucsult egy mosolygos vidam kis ember, hatalmas fotogeppel a nyakaban, epp az aznapi fotokat valogatta laptopjan. Gyorsan oda is sonfordaltunk hozza, hogy mindenfele kerdessel bombazzuk.

20111023-193031.jpg
Az este folyaman sokaig beszelgettunk, buszken mutogatta es meselt az etterem falan kiallitott kepeirol. Tenyleg csodaszepek voltak! Miutan elpanaszoltuk neki a rengeteg visszautasitast, amit eddig csak es kizarolag Vietnamban tapasztaltunk, mosolygott, es mondta, hogy ot senki soha nem utasitja el… 🙂 egybol fel is ajanlotta, hogy holnap a kirandulas es nevezetessegek utan menjunk el egyutt a kornyeken fenykepezni es majd meglatom, hogy ha vele megyek senki nem fog minket visszautasitani.

20111023-193214.jpg
Masnap reggel koran elindultunk a kirandulasra, ami egesz jool sikerult, egesz jo turavezetonk volt, egy vicces fiatal kis csoka szemelyeben. A Hue korul talalhato kiralyi sirhelyek es pagodak tenyleg csodalatosak, a hajokazas is nagyon kiraly volt es sok erdekes infot tudtunk meg, pl hogy a Vietnam szo jelentese kb: a del foldje a vieteke, vagy a deli fold nepe (mert errefele azt mondjak, hogy a legjobb rizs delen terem). En persze egesz nap izgatottan mar az estet vartam. Ahogy hazaertunk a turarol mar futottunk is az etterembe.

20111023-193415.jpg
Kisvartatva meg is jott Mr. Cu, felpattantunk a motorjara es mar suvitettunk is a varos hataraba a rizsfoldek fele, ahol epp rizs-aratas volt. Szilvi sajnos ezuttal nem tudott velunk jonni, mivel csak egy motor volt, igy o addig az etteremben mulatta az idot. Olyan falvakban mentunk a motorral, amit eddigi tobb mint egy honapos vietnami tartozkodasunk alatt meg nem sikerult talalnunk. Mindenhol regesregi es egyben csodaszep epuletek alltak, mindenki tustenkedett a kertben, vagy a foldeken, es mar messzirol integettek nekunk, ahogy elrobogtunk mellettuk. Az egesznek valahogy misztikus, kodos, varazslatos hangulata volt. Mar ez a motorozas is kulonleges volt. Ilyen helyeket eselytelen talalni kulfoldikent.

20111023-193654.jpg
Mr. Cu is mondta, hogy ezek a falvak nincsenek a terkepen, nem letezo helyek, megis itt vannak mar vegtelen ideje, a haborut is tobbe kevesbe megusztak. Vegre sikerult meglatni, hogy milyen is egy tradicionalis viet falu. Barhol megalltunk mindenki rogton odafutott hozzank, egybol rendbeszedtek ruhajukat, kosarukat, felsoportek, tudtak mar, hogy mi fog tortenni, a kisoreg mar 15 eve fotozza a kornyeket, leginkabb a mezogazdasagi munkat es a foldon dolgozo embereket. Hat tenyleg senki nem mondta, hogy nem fotozhatunk, erre baratunk felettebb buszke is volt. 🙂 meg is ertem. Az itteni sorozatbol majd keszitek egyszer egy kulon gyujtemenyt, a vidam rizsszuret neven, mivel hihetetlen boldogan es nevetve dolgozott mindenki, enekeltek, vicceket meseltek egymasnak, mialatt mindenki tette a dolgat, tenyleg mindenki nevetett.

20111023-193903.jpg
Beszeltuk is, hogy hat itt minden ember hajnaltol ejcakaig a foldon dolgozik, igy megprobaljak legalabb vidaman tolteni az idot es altalaban minden nap ilyen mokasan telik. Amikor valaki veletlenul kiboritott egy zsaknyi rizset, akkora nevetes kezdodott, hogy meg a cseplogepet is kikapcsoltak, nehogy valaki beessen es osszezuzza magat. Napnyugtakor hazafele vettuk az iranyt, elotte meg megalltunk egy kavera egy jokedelyu helyi nenikenel a legendas japan hid mellett, amirol az is kiderult, hogy semmi koze Japanhoz, csak a LP iroja hasonlosagot velt felfedezni a Hoi An-i japan hiddal, igy ezt is igy nevezte el, a helyiek meg gyoznek azota nevetni az ideerkezo turistakon, akik a japan hidat keresik.

20111023-194054.jpg
Hihetetlen egy elmeny volt ez a nap. Mr. Cu igazan lenyugozo figura, latszik, hogy imadja a helyi embereket. O igy kapcsolodik ki, minden nap delutan negytol napnyugtaig (6) kirobog a foldekre es beszelget, mokazik a helyiekkel. Latszott, hogy nagyon elemeben volt.
Hazaerve megbeszeltuk azt is, hogyha holnap meg esetleg tudnank maradni, akkor ismet elmehetnenk egyutt, mert kozben neki mondtak a helyiek, hogy egy szertartas lesz a hidon es jojjon fenykepezni. Hat termeszetesen maradtunk ezert megegy napot.

20111023-194239.jpg
Masnap vegig izgatottan vartuk a delutant, nem is csinaltunk semmit delelott. Mostmar Szilvi is csatlakozott a csapathoz, Mr. Cu egyik pincere volt olyan kedves, hogy hozta Szilvit, mig en a kisoreg motorjan jottem.
Eloszor elmentunk megnezni, hogy hogyan is keszitik a helyiek a legendas vietnami kalapokat. Az elozo napi csoportos turank resze volt az is, hogy megnezunk egy kalapgyarto falut, amire az oreg mar elore nevetett, hogy annak aztan semmi koze nem lesz a valosaghoz, es ez igy is volt, igy o elhozott minket egy faluba, ahol par asszony egy udvar tornacan ucsorogve keszitette a kalapokat. Elmondtak, hogy altalaban az oregek es a betegeskedok gyartjak a kalapot, mert ok nem tudnak kimenni a foldre dolgozni, de igy legalabb ok is termelnek penzt a csaladnak. Nagyon kedvesek voltak, nevetgeltek, mokaztak vegig.

20111023-194432.jpg
Kis unokajuk pedig teljes sokkban volt vegig a kulfoldiek lattan. Erdekes volt az is, hogy a kornyek osszes kutyaja tisztes tavolsagbol nezett rank morcosan, de egyik sem mert kozel jonni ezuttal, vagy inkabb ezuttal nem kuldtek rank oket.
Miutan elbucsuztunk a nenikektol, elindultunk az unnepseg fele, a japan hidnak csufolt hidhoz. Megerkezes utan leesett az allunk, egy olyan feloras rendezvenyben volt reszunk, amirol almodni sem mertunk, a falu oregjei felszenteltek a hidat es megemlekeztek arrol a helyi holgyrol, aki 260 eve fizette az epites koltsegeit. Ez az esemeny minden evben egyszer lezajlik. Dobbenetes volt. Ritmusos dob es kurt zene szolt, gyertyak egtek mindenhol, max 15 ember, mindenki diszes sotet tradicionalis ruhaban. Enekeltek, imadkoztak, zeneltek.

20111023-194624.jpg
Rengeteg etelaldozatot halmozott fel a falu, amit a szertartas vegen az oregek elfogyasztanak. Legnagyobb meglepetesunkre Mr. Cu-nak koszonhetoen minket is meghivtak az aldozati vacsorara. Igy Szilvi volt az egyetlen no az asztalnal. 🙂 Volt egy aranyos bacsika, aki vegig ot probalta etetni mindenfele joval. Mindenki rendkivul kedves volt, az eddig tapasztalt idegen-utalat kicsiny nyomat sem fedeztuk fel. Erre az elmenyre szinten orokke emlekezni fogunk.
Hazafele indulva a hidon egy idos nenit lattunk uldogelni, akirol Mr. Cu elmondta, hogy messzi foldrol hires josno (a haboru idejen az amerikai hadseregnek segitett: tancosno volt:) es szerinte kerjuk meg a jovendolesre. Rogton ereztuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki, ugyhogy Szilvi mar nyujtotta is a tenyeret. Az eredmenyrol csak annyit arulnank el, hogy a neni ratapintott a gyenge pontjainkra es dobbenetes dolgokat talalt ki rolunk, pedig meg titkoloztunk is es egy dologban fullentettunk, o megis kitalalta az igazat….szoval mi teljesen elhisszuk a joslat minden szavat:)
Ezutan hazafele ugyanarra mentunk, amerre mi jartunk tegnap ketten, igy Szilvinek is volt lehetosege megcsodalni azokat a titokzatos falvakat. Utkozben megalltunk par helyen, baratunk kiosztott par fenykepet a tegnapi eresztesbol, ahogy azt mindig tenni szokta.

20111023-194735.jpg
Micsoda egy nap volt ismet! Ezalatt a ket nap alatt egy teljesen mas Vietnamot ismertunk meg! Ha ilyen lenne mindig, imadnank! Mr. Cu-nak koszonhetoen mar tudjuk, hogy Vietnamban is laknak rendes emberek, kedves emberek, akik nem eleve negativan allnak a kulfoldihez, csak olyan tavol elnek a turistaosvenytol, hogy egy helyi barat nelkul lehetetlen talalkozni veluk. Hala isten mi talaltunk egy ilyen baratot, igy ezert a ket napert megerte Vietnamba jonnunk. Nem is a kepek miatt, amik keszultek, inkabb azert, hogy volt lehetosegunk beszelgetni Mr. Cu-val es csaladjaval, es megismertuk a kedves Vietnamot! Koszonjuk!

20111023-194917.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s