Sapa – Bac Ha, Vietnam

20110917-080045.jpg

Igazandibol nem tudom eldonteni, hogy Sapa valoban jo hely e, vagy egyszeruen csak a menyorszagnak tunt Dien Bien Phu utan. Mindenesetre nekem joo elmenyeim voltak.
Halat adtunk a sorsnak, hogy vegre elhagyhattuk az elozo varost, igy nagyon boldogan szalltunk le a buszrol a sapai to partjan. (A kb 10 oras odafele ut egyebkent erdekes volt: a taj gyonyoru, bar az eso miatt ismet foldomlasos szerpentineken kellett atvagnunk, amikre mas buszok nem is mertek vallalkozni es visszafordultak, a mi soforunk megis atlavirozott. Az utolso par oraban vegul mar ketszer annyian ultunk a buszon mint kellett volna, a taskainkon pedig tyukok es enekes madarak utaztak, akikkel gazdajuk neha egyutt enekelt.

20110917-075018.jpg
Utitarsaink nagy resze nem birta a kanyargos utvonalat es szegenyek vegig hanytak, de emiatt persze soha nem allt meg a busz…Azota mondjuk kiderult, hogy a vietek semmilyen utazast nem birnak, az egyenes uton is vegig rokaznak a buszokon…)

20110917-075134.jpg
Ranezesre az egesz varos sokkal tisztabb es szeretnivalobb volt mint az elozo, bar az mar az elso pillanatban kiderult, hogy az emberek itt is ugyanolyanok.
Sok huzavona aran vegul sikerult talalnunk egy szallodat, egy kedves csaladnal (mert azert van ilyen is neha) es meg az etteremben is kiszolgaltak minket, sot meg volt angol nyelvu menu is, ez a kovetkezo egy hetben fix boldogsagot jelentett szamunkra.

20110917-075447.jpg
Sapara en nagyon keszultem, mert az itt a helyi etnikumok fo gocpontja, szamtalan kulonbozo hegyi torzs es etnikai csoport el itt elszorva a kornyeken. Azt mar a megerkezes pillanataban megertettuk, hogy ez nyomokban sem olyan lesz, mint Lao. Ez itt egy rezervatum, ahova szervezett buszokkal jonnek a turistak, etnikumot nezni. (nehol ilyen allatkerti jelleggel kicsit)

20110917-075653.jpg
A kifejlett turizmusnak itt ket hatarozott hatasa is volt, egyreszrol adnak enni az etteremben, bar horror aron, masreszt mindenki a te penzedet akarja kisajtolni, mar a kisgyerekek is. Mig az uzbegisztani Khivaban a kislurkok foleg cukorkara es tollra utaztak (hello-bonbon), addig itt egyszeru az abra: a gyerekek igy koszonnek: “Money!”
Fotozasi szempontbol ez maga a remalom, ugyanis etnikumot a turista itt szervezett formaban a hotel elott direkt erre a celra odarendszeresitett nepviseletes nenikeket szokott fotozni, ami annyira gaz, hogy ezt meg leiirni is szegyenli az ember. Latni is rossz volt, hogy a nagyobb szallodak elott felsorakoztattak egy halom helyit, akit a turistabuszrol letodulo sok idiota mint az allatkertben veszettul fotozott es nehol meg is tapogattak oket, hogy megnezzek milyen a hmong fogasa, vagy hat nem is ertem. Grrrrrrrrrrrr. Borzaszto.

20110917-074912.jpg
Ennek koszonhetoen viszont, a kornyezo falukban meg ahol nincs egy arva turista ott is ket dolog szokott tortenni: “no photo!” vagy “ten dollar!” a vegtelen szamu altalunk megallitott es amugy angolul dobbenetesen jol beszelo helyi oreg es fiatal kozul alig par ment bele a fotozasba, a roluk keszult kepeket egy kulon poszt kereteben fogjuk megosztani. Segitseguket kimondottan kulon koszonjuk. Tenyleg ritkasag volt, hogyha valaki belement a dologba. Persze ertem en az indokot, hogy miert van ez igy, de attol meg szomoru.

20110917-075258.jpg
Az itt toltott egy het alatt nagyon jokat turaztunk a kornyeken, a taj lelegzetelallito, magas hegyek es a volgyekben lepcsos rizsfoldek korbe mindenfele, az utak a tavolban felhokben vegzodnek, a novenyzet udezold es a lezudulo patakok vize pedig kristalytiszta. Nem lehet betelni a tajjal. Orokke lehetne itt jarni a videket.
Egyszer messzirol kiszurtunk egy igeretesnek tuno falut a hegyoldalban es utrakeltunk, hogy megkeressuk. Egyetlen ut vezetett fel, ahol terdig kellett taposni a sarban az elejen, miutan ezt lekuzdottuk, azt hittuk nem johet rosszabb. Pedig siman. Szerencsenkre osszefutottunk egy falusi nenivel, aki segitsegevel felkuszkodtuk magunkat, de meg igy sem volt egyszeru munka, ugyanis az egesz telepules egy vizesesre/patakra epult.

20110917-075558.jpg
Marmint nem melle, hanem konkretan a vizbol kiallo kovekre. Igy az egyetlen modja a feljutasnak a koveken valo ugralas. Valoszinuleg a helyi neni nelkul feladtuk volna 5 meter utan, de o szo szerint felhuzott minket, igy nem volt visszaut. Fentrol a kilatas csodas volt, csak fejunk felett lebegett a lejutas elore is ijeszto szelleme, igy tulzottan elvezni a kepet sokaig nem tudtuk. Lefele menet osszefutottunk par fiatal lannyal, akik a kukoricafoldrol jottek. Ok relative repultek a kovek felett, hatalmas leptekkel es ugrasokkal kozlekedtek. Ahogy poroszkaltunk lefele mellenk szegodott 4-5 picike kis kislany es vegig nagyon jool szorakoztak azon, hogy mig mi nehol seggen csuszva ereszkedunk, addig ok a pici kis papucsukban sziklarol sziklara ugralnak. Rendkivul aranyos kis torpek voltak.

20110917-075832.jpg
Mindig elore “szaladtak” es felalltak egy ko tetejere es onnet rohogcseltek rajtunk (aranyosan kuncogtak csak..) Szukseg is volt ra, hogy jojjenek, mert eleg sok goromba helyi kutya volt es nehol siman el is tevedtunk volna. Lefele uton tobbszor hoztak mindenfele viragot Szilvinek. Aztan mikor leertunk meg egy ideig jottek velunk, de egy utkeresztezodesnel egyszercsak megalltak. Gondolom eddig szolt az engedelyuk, a szuleik biztos ezt jeloltek ki hatarnak nekik.
Egy masik kirandulasunk alkalmaval sikerult talalnunk egy marihuana ultetvenyt, ilyet kesobb tobbszor is lattunk, bizonyara szigoruan orvosi felhasznalasra szanjak. 🙂

20110917-080409.jpg
Hala isten a szallasunk tenyleg csucsszuper volt es par nap alatt talaltunk egy ettermet, ahol kiemelkedoen jofejek voltak a pincerek, sot 2 nap utan torzsvasarloi kedvezmenyunk is volt mar. 🙂 Hihetetlen volt, azok utan, hogy Dien Bien Phu-ban konkretan eheztunk.
Egy het utan azert mar elegge elegunk lett a sok “Money!!! Money!!!” hallatan, igy tovabballtunk Bac Ha-ba.

20110917-080418.jpg
Persze az uton mindenhol le akarnak huzni: az atszallasnal azert, hogy az uj buszjegy ne 300e dong legyen, hanem a hivatalos ara, vagyis 50e, no azert fel orat kell kiabalni a buszossal, vegul 60e-ert sikerult utaznunk. Legyen boldog azzal a tizessel, amivel levett minket. Nem az osszeg a problema, hanem a mentalitas.

20110917-080326.jpg
Bac Ha mar jelentosen csondesebb es nyugodtabb. Ide joval kevesebb turista jut el valamiert, igy a helyiek is kevesbe penzorientaltak. Itt is hatalmas szerencsenk volt es talaltunk egy szuper szallast, minimalis penzert. Itt jegyeznem meg, hogy rengeteg turista hatalmas adventure-nek fogja fel az itteni szallasokat, amit nem ertunk, bizonyara otthon ok csak a Ritz-ben szoktak meghuzni magukat.

20110917-080349.jpg
Ugyanis a delkelet-azsiai szallasok kiemelkedoen jo minoseguek es legtobbszor tisztak is. 10 dollar korul mar kifejezetten luxus korulmenyeket kap az ember, internettel (ami szerintem allami okok miatt szinte soha nem mukodik), legkondival es egesz nap meleg vizzel, angol nyelvu tv csatornakkal (HBO, Natgeo, Discovery, bbc, cnn…). 5 dollar korul is hasznalhato alvohelyet kapsz, ami tiszta, de nincs net, tv, kondi. Az isztanokban a dragabb szallasokon is mar az is teljesitmeny, ha van a wc-nek ulokeje es az agynemudet iden mar kimostak. De! Meg azok sem voltak legtobbszor annyira ijesztoek, mint azt elore lehetett hallani. Pedig mi kimondottan finnyasak voltunk ott szallasugyileg. Persze vannak dobbenet helyek minden orszagban, ahol a cipodbol nem mersz kilepni, de ilyennel azert en Londonban is talalkoztam, szoval ez nemzetkozi dolog. Kina ota meg a kimondottan olcso szallasok is kimondottan jo allapotban vannak, legtobbszor leginkabb az elhelyezkedessel vagy a szemelyzet tuskosagaval lehet csak problema.
Mivel az ide tevedo keves szamu turista 99%-a az LP altal javasolt egyetlen etteremben taplalkozik, ott elrugaszkodottak voltak az arak, viszont hogyha a ket ajtoval odebb levo helyi jellegzetessegu etterembe tevedsz be, kifejezetten jofele kajakat lehet kapni elkepesztoen olcson. Ki is alakult egy torzshelyunk, mindig ott ettunk, kedvesek voltak, soha nem akartak atverni minket es minden kifejezetten joizu volt. Fonyeremeny.

20110917-080708.jpg
Persze az utca embere azert itt is igazan vietnami, kop egyet a turista fele, ha ugy tartja jonak.
Bac Ha es kornyekenek igazi nevezetessege a helyi piacok. Majdnem minden napra jut egy es a legtobbet altalaban ellepik a helyi nepviseletes nenikek es bacsikak.
Elso nap elbuszoztunk a hegyeken keresztul a hires Can Cou piacra, ami egesz Azsiaban az altalunk eddig mar latott piacok kozul messze a legkiralyabb volt! A celkozonseg 95 szazalekban a csak az ezen a kornyeken megtalalhato flower-hmong etnikai csoportba tartozik. Mindenki, de tenyleg mindenki csodaszep jellegzetesen szines ruhakban tolta, meg a ferfiak es fiuk is gyakran a tradicionalis fekete kabatkajukban es ingukben voltak. Nagyon-nagyon-nagyon elveztuk. Itt aztan mindent lehetett kapni, a bivalytol kezdve a lovon at a kutyaig (finom kis falat az a helyiek szerint…), helyi ruhakat, erdekes gyumolcsoket es mindenfele madarat, amikert altalaban a ferfiak feltunoen rajonganak. Az elmenyt meg az is nagyban novelte, hogy neha szakadt kozben az eso es ettol tenyleg terdig ert a sar. Elso osztalyu elmeny volt a helyiekkel egyutt csuszkalni a bivalyok kozott. Ezert tenyleg megerte ide eljonni. Persze olyan 10 ora fele elkezdtek megerkezni a turistak hadai es attol kezdve kicsit megvaltozott a hely hangulata, de addigra mi mar reg kipiacoztuk magunkat… 🙂

20110917-080659.jpg
Masnap Bac Ha-n belul volt piac. Hihetetlen, de az addig altalunk ismert kihalt kis falucska egyszercsak atalakult valami oruletes kavalkadda. Mi mar kora hajnalban a nyitas elott kimentunk es nagyon jool tettuk: alig voltak meg emberek, csak az arusok es a sutodesek tustenkedtek. Mindenki kedves es aranyos volt, ekkor meg fotozni is konnyen lehetett. Par oraval kesobb mozdulni is alig lehetett a tomegben.

20110917-080648.jpg
A kovetkezo napokra azt terveztuk, hogy a kornyeken setalgatunk es megkeressuk a kevesbe szemelott levo etnikumokat, de sajnos miutan tobb alkalommal is oriasi kutyak rontottak rank, igy feladtuk. Eddigi utunk soran rengeteg videki faluban jartunk mar, kulonbozo etnikumoknal es torzseknel, mindenhol rengeteg kutyus volt, de soha semmilyen problemank nem akadt. Itt viszont minden nap rankrontott par kutya, volt olyan is, amikor egyszerre harom. Emiatt sajnos par erdekes helyre nem tudtunk eljutni. Fogok is kutyahust enni, ezeket az agressziv ebeket nem sajnalom. Persze az is igaz, hogy amilyen a gazda olyan a kutya.

20110917-080718.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s