Dien Bien Phu Hospital, Vietnam

20110916-022843.jpg

Miutan Nong Khiawban Szilvi laza kezdte elerni a kritikus szintet, ugy dontottunk, hogy gyorsan tovabballunk Vietnamba a magasabb szintu korhazak remenyeben. Ehhez egy ketnapos halado-hardcore utazast kellett tulelnunk.
Eloszoris Nong Khiawban hajora szalltunk. A nagyjabol 10 fos csonakban vegul 22-en utaztunk, rajtunk kivul meg szamtalan csirke es egyeb kisallat. De a kedvencunk megis a nenike volt, aki bepakolt 200 liter benzint nemileg szivargo kannakban es vegul o nem is utazott velunk. Ez igazan novelte a biztonsagerzetet. Foleg, hogy egy ostoba a benzines kannak tetejen akart cigizni. Ezt kevesbe tudtuk toleralni, igy nagyjabol visitva pantomimoztuk el neki, hogy ocsem ha arra rapoffentesz, akkor nagy bumm kereteben mind grillcsirkek leszunk. Hala isten megertette az eloadast vagy legalabbis felmerte a kettonk kozotti meretkulonbseget es helyesen dontott. πŸ™‚ Amugy a hajo utazokozonsege eleg erdekes volt, leginkabb helyiek, paran nepviseletben, mindenki nagy csomagokkal, ami kulonfele erdekes dolgokat rejtett. Altalaban mindenkinel kard, vagy legalabbis machete. Rajtuk kivul meg egy holland csalad utazott, negy kisgyerekkel. Veluk kesobb osszebaratkoztunk es egyutt utaztunk egy ideig. Igazan aranyos csalad volt. Nagy utazok: a szulok egesz eletukben barangoltak mindenfele, az egesz vilagot bejartak mar. Es most ujra a gyerekekkel. Doltek az anyukabol es az apukabol a viccesnel viccesebb es erdekesnel erdekesebb kalandok es tortenetek. Halat adunk a sorsnak, hogy egy par napra csatlakozhattunk hozzajuk, igazi elmeny volt veluk utazni. Hihetetlen kiegyensulyozottnak, bekesnek es nyugodtnak tunt mindenki a csaladbol. (Plussz megnyugtato is volt, hogy nem egyedul kellet vegigkuzdenunk magunkat a kozben egyre betegebb Szilvivel a vilag legvegen.)
Szilvinek a hajout alatt vegig 39-39.5 kozott mozgott a laza. Az elozo egy-ket napban is hasonlokat mertunk, de ugye a szallason tudtunk hidegvizes zuhanyt venni es pihenni, ami mindig kicsit moderalta a helyzetet. Otthon ez meg nem lett volna ijeszto, de itt a jungleben egybol osszecsinaltuk magunkat. A lazon felul meg rendkivuli modon fajtak a vegtagjai, neha a gerince, a nyaka, es abszolute nem izzadt, pedig a paratartalom es a homerseklet abszolute indokolta volna. Mig rolam omlott a viz, mint mindig, addig Szilvi bore konkretan szaraz volt. Ez ugye annak a jele, hogy felborult az ember hohaztartasa. Miutan a malaria egyertelmu jele a szakaszossag es az, hogy hatalmas izzadassal enyhul a laz, igy hala isten ezt mar az elejen ki tudtuk zarni. (Egesz ido alatt Anyuval orankenti rendszeresseggel kommunikaltunk, hogy mik az uj jelek, mi valtozik, mire figyeljunk, stb…) Ket dologra gyanakodtunk, az egyik egy parazita, ami a folyoban elo csigakbol kerul at az emberbe es ott kulonbozo testreszeket tamad meg, ami eleg ijesztoen hangzik, de hala isten antibiotikummal konnyen gyogyithato, a masik pedig a csikungunya laz volt, ami rendkivul hasonlatos a duengi vagyis csonttoro lazhoz, csak nem olyan veszelyes a vegkimenetele es relative magatol elmulik. Ezt amugy szunyogtol lehet elkepni. Harmadik tippunk, vagyis inkabb a legrosszabb remalmunk, az a japan B encephalitis volt, ami bar rendkivul ritka, de azert elofordulhat es az esetek nagy reszeben halalos, de ha meg tul is eled, akkoris eselyes az agyi karosodas. Ez utobbi rettenetnek egyik tunete, hogy az ember nyaka megmerevedik, nem tudja forgatni, biccenteni, adott esetben az ember fel teste nehezkesse valik, lebenul es agyi tunetek is jelentkezhetnek. Ettol rendkivuli modon tartottunk, mivel ez termeszetesen gyogyithatatlan betegseg. Igy mikor Szilvi elkezdett panaszkodni, hogy faj a gerince es a nyaka, az okozott nemi panikot. (mondjuk nem aludtunk onnantol kezdve nagyon) Hala isten Anyu mondott par egyszeru vizsgalatot es tesztet, amit en is meg tudtam csinalni es hogyha gyanussa valtak a dolgok, akkor rogton ezeket a dolgokat neztuk eloszor. Kis ido es vegtelen Anyuval valo konzultacio utan egyre eselyesebbnek a csikungunya laz tunt, ami meg a legjobb rossz volt a harombol.
Az elobb elmondott tunetekhez tartozott meg a rendszeresen Szilvire ratoro letargikus panikroham. Ez volt ami mondjuk engem pl. legjobban kicsinalt. Mindentol rettegett szegeny, mindentol elkezdett zokogni es neha teljesen elhagyta magat. Eleg ijeszto volt a szitu relative vegig.

20110916-022949.jpg
Visszacsatolva a hajoutra, a letargikus panikrohamok kozott elkepzelheto, hogy mekkora moka volt a kardos bacsik (ettol is panikoltunk), a benzineskannak (ettol nagyon panikoltunk) es a teljesen tulterhelt csonakban utazni. Azt, hogy a legkisebb pokoktol is halalfelelme volt szegenynek, azt mar nem is emlitem, es a csonakban voltak egesz vagosulyban levo darabok boven. Nagyjabol felorankent jutott egy sokk. De azt hiszem a para ott tetozott, amikor szegeny egy pici meztelen csigatol annyira megijedt, hogy ki akart szallni, ugyanis az persze koztudott volt Szilvi szerint, hogy a meztelencsigak legjobban az emberekbe szeretnek petezni. πŸ™‚
Ezek mellett kenyelmunket nagyban elosegitette, hogy a csonak ket oldalara felszerelt padkent funkcionalo deszka a foldszinttol 10-15 centimeter magasan helyezkedett el, ami a lao guggolasi stilushoz konnyen igazodik es kenyelmesen tartja a segguk legaljat, de nyugati turista ezen nem tud nemhogy kenyelmesen, de leginkabb sehogysem ulni. Igy a csonakban toltott 10 ora isteni volt, ugy, hogy kozben mint a heringek, olyan suruseggel voltunk betuzdelve egymas melle.
Persze neha a hajoba valahonnet beszivargott a viz, igy sokszor bokaig vizben ultunk/guggoltunk. (Szilvi szerint ugye ebben a vizben eltek a verengzo meztelencsigak es meg kitudja mi…) Egyetlen vigaszunk a kimondhatatlanul gyonyoru taj volt es a velunk szemben beteldiozo bacsi;)
Mire megerkeztunk mar mindketten kivoltunk, Szilvi ugye a laz es az egesz napos retteges miatt, en meg szinten a retteges miatt, csak mas megkozelitesbol ugye. πŸ™‚
Ahol a csonak kikotott, az egy olyan varazslatosan elzart kis falu volt, hogy aram is csak este 7 es 10 kozott volt bekapcsolva. Internet, mobilhalozat, korhaz, uttest, auto es melegviz, az kb ismeretlen fogalom. Alapvetoen romantikus lett volna minden, csodajo kis falu volt, de ugye az egyre emelkedo laz miatt (annyira fajt a hata, csipoje, hogy alig tudott leulni es felallni) es a teljes elzartsag erzese miatt ez volt az egyik legdurvabb ejszaka szamomra. Halisten tuleltuk. Masnap reggel 5:30-kor indult a folyo tulpartjarol az autobusz Vietnamba. A csonak, amivel idaig jottunk hetente max 1x kozlekedik, a busz, amivel keszultunk menni, az is nagyjabol hasonloan, sot eso eseten el sem indul, mert az utat elmossa a viz. Az, hogy mi ezt vegul ket nap alatt letoltuk, az egy isteni csoda, ez siman lehetett volna 4-5 nap is, ami lazasan horror lett volna. Kicsit aggodtam, mert az elso nap estejere nagyon elkezdett esni az eso.
Szoval reggel hajnalban meg at kellett kelnunk a folyon, hogy elkapjuk a buszt. Miutan Szilvi teherbirasa es megrazkodtatasbirasa kezdett a nullahoz kozeliteni, kezdtuk ugy erezni, hogy kifutunk az idobol. Szegenyemnek igy is muszaj volt a hatizsakjat cipelni, bar probaltuk annyira konnyiteni, amennyire csak lehetett. Amikor meg a sotetben es a szakado tropusi esoben kiertunk a partra reggel, csak akkor realizaltuk, hogy a komp, ami atvisz minket az nem mas mint egy par deszkabol allo minicsonak. Az hagyjan, hogy a hatalmas zsakokkal a ringatozo hajoba beemeled magad, az mar csukott szemmel is megy, de hogy a csavo ugy indult el, hogy en meg fel labbal realtive a parton alltam, az mar kezdett kicsit sok lenni. Hala isten nem estunk a vizbe, bar ez itt csak es kizarolag a szerencsen mulott, 20-30 kiloval a hatadon ugysem tudsz egyensulyozni rendesen. Aterve a tulpartra a buszt epphogy elertuk. Mi voltunk az utolso ketto, akit meg feleroszakoltak a zsufolt buszra. Orult meleg volt, hatalmas para, az eso szakadt, millio ember…
A buszozas viszonylag zokkenomentesen telt el. Az egyetlen valamirevalo stressz helyzet az volt, hogy utkozben az eso miatt keletkezett par uj folyo es azon busszal at kellett kelnunk. Mindenkit letessekeltek a buszrol, valamiert nekunk azt mondtak, hogy maradjunk. Lehet, hogy lattak, hogy nem vagyunk tul fenyesen es azert nem kellett gyalogolnunk, vagy kitudja miert, de mi fent maradhadtunk. Nagyon kalandos volt. Eloszoris hatalmas szerelesbe kezdtek a buszosok, latszott, hogy nem eloszor toljak, atalakitottak a gepet “ketelture”. Aztan, nagy lenduletet vettunk es nekiugrottunk a folyonak es hipp-hopp atgordultunk a vizen. Orultunk. Majd meglattuk, hogy ez egy kis bemelegites volt csak az igazi folyohoz. Annak is nekiugrottunk. A folyo kozepen egyszercsak elkezdett a kerekunk nem foldet erni, az egy elegge remiszto pillanat volt, mikor nem elore, hanem sodrasiranyba kezdtunk el haladni. Ekozben az osszes letezo nyilason tort be a viz, ami a busz szelvedojenek alja folott volt nagyjabol 10-15 centivel. Az akcio vegere bent is hullamzott a folyo, de sikeresen partot ertunk. Szerintem ez akkora adrenalinsokk lehetett, hogy Szilvi el is kezdett jobban lenni es a nap hatralevo reszeben egesz turheto allapotban lett.
A hataratkeles siman ment, flottul atertunk Vietnamba. Nem sokkal kesobb megerkeztunk Dien Bien Phu-ba es nagy nehezsegek aran talaltunk egy hasznalhato szallodat. (Par orara becsekkoltunk egybe, de annyira bunkok voltak, hogy kikaptuk a kezukbol az utlevelet es fizetes nelkul tavoztunk, majd borzaszto nehezen talaltunk egy masodikat…)
A varost a holland apuka a buszrol leszallva igy foglalta ossze: it looks like China, it smells like China, shit, this is really like China. Azt mar ugye parszor leirtuk, hogy milyen rossz velemennyel vagyunk Kinarol, igy nem voltunk tulzottan feldobodva. (spoiler: Vietnam (eszak leginkabb) sokkal rosszabb mint Kina, a legrosszabb hely, ahol valaha jartunk)
A kovetkezo napot a szallodaban toltottuk, csak enni mentunk ki a kornyekre, de szinte semmit nem talaltunk, ekkor meg nem tulajdonitottunk ennek tul nagy jelentoseget… Az ejszaka folyaman viszont, Szilvi laza elerte a 40-et es mar a hideg zuhanyra sem reagalt. Eleg ijeszto volt, amikor a zuhanyzobol kijove, konkretan lila szinu volt a szaja, ugy fazott, de a laza egy fel fokot sem ment lejebb. Igy nem volt mas hatra, be kellett mennunk a korhazba.

20110916-023027.jpg
Dien Bien Phu-t ket reszre osztanank: van a korhaz es van a korhazon kivuli vilag. A mi tortenetunkben erdekes modon most a korhaz a pozitiv elmeny es a korhaz falain kivuli varos meg a legnegativabb elmeny, amit valaha tapasztaltunk.
A korhazba beerkezve termeszetesen minden nagyon remisztonek tunt. Milliard ember, kohognek, tusszognek, folyik nemelyik nyala, hangzavar van es hihetetlen kaosz. Miutan a betegfelvetelt vegzo noverkek megremultek kellokepp a kulfoldi latvanyatol is, szerencsenkre gyorsan betuszkoltak minket egy orvoshoz. A rendelo nagyjabol egy otthoni kicsit jobban szitualt korhaz rendelojere hasonlitott, mindenfele kutyuvel es par verzo feju akut beteggel. Bent egy halom orvos vart minket, de mivel nem beszeltek angolul, igy csak elpantomimezni tudtuk, hogy mi a bajunk. Viszont ok is elegge kellemetlennek ereztek a szituaciot ahhoz, hogy odahivjak a ranezesre foorvost, aki megnyugtatoan magabiztosnak es bizalomgerjesztonek tunt, sot, meg par szot angolul is beszelt. Mindenki rendkivulimod kedves es segitokesz volt. Latszott, hogy osszeszokott csapat, rutinnal alltak hozza a dolgokhoz, ez kicsit megnyugtatott minket. A nyugodtsag addig tartott, amig nem jott egy neni, hogy most akkor kovessuk. Lehetett azert sejteni, hogy ennek ittalvas lesz a vege. Ahogy keresztulvagtunk a korhazon elegge ijesztonek tunt minden, minden korteremben legalabb 2x tobben voltak, mint kene, konkretan a lepcsofeljaro alatt is aludtak emberek. Sok helyen budos volt es orult kaosz volt mindenfele. Szilvi az ut feletol kezdve mar elegge meg volt remulve, amikor pedig a vegen megerkeztunk egy osztalyra, felneztunk, es ki volt irva angolul, hogy fertozobeteg osztaly, elkulonito, akkor mindkettonknel beallt a hullamerev retteges allapota. Utolag azt sejtjuk, hogy ez leginkabb a gazdag-beteg elkulonito volt, mert aki ezen az emeleten fekudt, mindenki legujabb iphone4-el tolta es latvanyosan jolszitualt volt.
Par perc mulva megkaptuk a rabruhat es bevezettek minket egy ketagyas korterembe. (hala isten itt vegig csak mi tartozkodtunk) Koszonhetoen a fonoverbol arado kedvessegnek es magabiztossagnak kicsit sikerult megnyugodnunk, meg Szilvinek is. Persze ez sem tartott sokaig, mert elkezdodott a kovetkezo hosszutavu rettegesre alapot ado tevekenyseg, az infuziozas. Felo ugyanis, hogy errefele kevesbe hasznalnak egyszerhasznalatos tuket, igy mi hoztuk magunkkal a sajat keszletunket, amit otthon kaptunk meg Anyutol, kimondottan ilyen kevesbe szerencses esetekre tekintettel, amikor a vilag vegen kell infuziot kapnunk. Szerencsere utolag elmondhatjuk, hogy minden alkalommal uj keszletet bontottak fel, minden steril es tiszta volt. De mig ezugyben meg nem bizonyosodtunk teljesen, addig azert volt egy-ket rettegessel teli napunk. Foleg Szilvinek ugye, akinel mostmar a fixen 40 feletti laz miatt mar tobb volt a panik-szakasz, mint a normal. (ez megfeleloen konnyuve tette ugye az egesz procedurat…) Egyszer titokban akkoris meglestem, hogy hogyan keszitik elo az infuziot, amikor nem tudtak, hogy latom oket, de nagy megelegedesemre hatalmas sterilitassal jartak el akkoris. Szoval en teljesen megnyugodtam ezugyben.

20110916-023148.jpg
Hamarosan megismertuk a hozzank kirendelt orvosunkat, aki bar par szot beszelt angolul, de az meg igy is nagyon keves volt ahhoz, hogy mindent reszletesen elmagyarazzunk. A doktorbacsink egy harmincot koruli joolszitualt, nagyon intelligensnek tuno kis csoka volt. Csak es kizarolag jokat tudunk rola mondani, mint ahogy a korhaz osszes tobbi dolgozojarol is!
Elso alkalommal a mar jool begyakorolt babjatek formajaban elmagyaraztuk, hogy mi is a szitu. Rogton latszott, hogy celtudatos jeleket keres es hogy van valamifele elkepzeles a fejeben, hogy mi is lehet a hiba.
Kaptunk egy mareknyi pirulat, azt bevettuk es aznapra mi le voltunk tudva.
Az ejszaka folyaman Szilvi laza mar majdnem elerte a 41-et, en rendszeresen futottam az apolokhoz, de ok azonfelul, hogy beneztek es egyutterzoen szomorkodtak nagyon sok aktivitast nem mutattak. Egyszer hoztak valamifele fajdalomcsillapitot, mert Szilvi feje a laztol mar fixen szet akart hasadni.
Ettol en mondjuk egy kicsit elbizonytalanodtam, hiszen “otthon” legalabb tudtunk hidegzuhanyt venni, itt viszont csak hidegecske borogatast tudunk folytatni, ami latvanyosan nem mukodott. Anyus kozben telefonon nyugtatgatott, hogy varjuk meg tortenik-e valami holnap.
Masnap reggel en hazarohantam ruhakert es a halozsakokert, hogy az agyat kibeleljuk, mert az valami olyan szinten volt kenyelmetlen, hogy meg elmondani is nehez. En egyszer fel orat ultem egyhelyben es utana alig birtam felallni.
Mig en tavol voltam vegre megtortent a mar annyira vart vervetel es megerkezett a doki is a hona alatt egy laptoppal es egy 3G modemmel. Bepoccintette a google-translatert es igy Szilvivel egesz jool meg tudtak beszelni a dolgokat. Hihetetlen, hogy en is nap mint nap hasznalom a translatert, de megsem jutott eszembe ez a brilians otlet. Igy vegre kiderult, hogy dokink a rickettsia nevu betegsegre gyanakszik, ami valami tifusz-fele dolog es meg az is lehet, hogy a laz pedig azert volt ilyen intenziv, mert az elefantlovaglas alkalmaval Szilvi a vizben felsertette a labat es esetleg ott is tortenhetett valami. A noverkek es a doki is vegig ezt a sebet es a csipeseket vizsgaltak, nezegettek, amibol van boven. (Az elefant furdetes tortenetet egyebkent mindannyian rendkivul viccesnek talaltak:) Az dobbenet amugy, hogy ezidaig en begyujtottem max 3 szunyogcsipest, osszesen, mig kedvesemet naponta marja meg ennyi szunyog es akkor meg ne is beszeljunk a pok, poloska es egyeb fura es erdekes csipesnyomokrol. Kesobb azt megtudtuk, hogy a betegseget valoszinuleg bolhacsipes okozta.
Ettol a pillanattol kezdve elkezdtek porogni a dolgok. Jartunk rontgenen, ultrahangon. (a doki ezt ugy magyarazta, hogy menjunk szuperszonik-ra es mivel sejtettuk, hogy nem az urbe akarnak minket kiloni, mas nem maradt mint az ultrahang:) En nagyjabol meg is nyugodtam ezen a ponton, latszott, hogy az arc gondolkodik, van egy elkepzelese a kezelesrol is, stb…
Par nap utan Szilvi elkezdett egyre jobban lenni, lement a laza, kevesbe fajt mar a karja es a laba, egyedul csak az eroteljes fejfajas maradt, ami miatt neha mozogni es felulni sem tudott.
Kedvenc tortenetem a korhazbol, hogy ulok Szilvinel, kicsit elbobiskoltam es mikor felkelek, ket nepviseletbe oltozott nenike hatalmas fejdisszel a fejukon kukucskal be az ajton, majd egyutterzoen neznek es susmutolnak valamit, mikozben mindkettojuk oldalan ket diszes kard logott. πŸ™‚ Rengeteg helyi etnikum volt nepviseletben a korhazban, foleg feher-hmongok, akiknek talan a legviccesebb a ruhaja az osszes kozul, ugyanis a kis manosapkaszeru fejdiszukon hatalmas rozsaszin bojtos golyokak lognak, legalabb ot.
Halisten miutan jobban lettunk hamar kitettek minket a korhazbol, hogy otthon labadozzunk. Kicsit en mar tartottam ettol a pillanattol, ugyanis nincs biztositasunk, igyhat eljott a fizetes pillanata. Meglepo volt az osszeg, ugyanis mindenestol total 75 dollart kellett fizetnunk, tehat olyan 15e magyar forintot. Mi ettol fellelegeztunk, mig a mellettem a kasszanal kivancsiskodo kontyos nenik pedig teljes sokkot kaptak es nagy reszvettel neztek rank.
Eddig tartottak nagyjabol a Vietnammal kapcsolatos pozitiv elmenyek, ami ezutan jott az maga volt a gyotrelem.
Sajnos ket hetet sikerult vegul eltoltenunk ebben a borzalmas varosban es csak remenykedni tudtunk, hogy Nam tobbi resze nem ilyen lesz.
Eredetileg arra keszultem, hogy osszes borzaszto Dien Bien Phu elmenyunket reszletesen leirom majd, de azota megismert es altalunk nagyon tisztelt vietnami baratunkra, Mr Cu-ra valo tekintettel megfogadtam magamnak, hogy tul sok csunyat nem irok.
Azt azert elmondom, hogy a vietek 98 szazaleka erosen nacionalista es rasszista, kimondottan gyuloli a kulfoldieket, pedig rengetegen a turistakbol elnek. Aki teheti atveri a masikat, korrektseg es adott szo az teljesen ismeretlen fogalom! Az isztanokban is kuzdenunk kellett, hogy ne huzzanak le minket, de ott ha egyszer megegyeztunk barkivel barmirol, az attol kezdve ugy volt, itt, hat itt leszarjak, hogy 10 perce mit igertek. Az ettermekben mig a helyi csurhe tolja a finom falatokat, addig neked siman azt mondjak, hogy minden “finish”. Ezt egyszer meg elhiszed, de 5 egymasutani etteremben mar kizart. Konkretan nehezen jutottunk kajahoz, de erre azota mar mas turista is panaszkodott. A csucs az volt, mikor egy oreg az utcan nekemesett egy vasruddal. Persze csak akart, mert ahhoz kicsit lassu volt, hogy ez osszejojjon, de akkoris. Meg a gyogyszertarban is lehuztak, eloszor 20e vietnami dongert vettunk gyogyszert, majd ket nappal kesobb ugyanazert ugyanaz a no 40e-t akart kerni es miutan mondtam neki, hogy tegnapelott ez a fele volt, akkor visszadobta a polcra a dobozt es leult nezni az ostoba sorozatat a tv-ben. Utolso egy nepseg, a legalja tenyleg. Kesobb ugyanezt 4e dongert is meg tudtuk venni mashol, szoval aaaaaaaaaa. Nagyon nagyon sok kulfoldi van, aki ido elott hazautazik Vietnambol, mert nem ker ebbol a mentalitasbol. Azsiai kultura, ugyanmar… Vietnami kulturalatlansag inkabb. Az egy dolog, hogy persze Vietnamot a tortenelem soran nagyon sokaig kinaiak, franciak vagy az amerikaiak nyomtak el, igy nem csoda, hogy nacionalistak es az is igaz, hogy az ide erkezo turistak nagy resze altalaban borzasztoan irritalo, bunko francia, de szerintunk mindez akkorsem mentseg, foleg nem mentseg a messzirol uvolto egeszen egyszeru butasagra es kozonsegessegre sem. Mely tisztelet a kivetelnek.
A vegen mikor hala isten elhagytuk ezt a fortelmes varost a buszon megallapitottuk, hogy ennel meg a csak es kizarolag lakotelepi hazakbol allo kazakhstani Aktau is sokkal baratsagosabb es elhetobb varos volt, arrol ugye ne is beszeljunk, hogy a kazakhok meg legalabb nagyon kedvesek is voltak.

20110916-023229.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s