And we ate the fish

20110908-091648.jpg

Mint ahogy azt az elozo postban emlitettuk, talaltunk egy embert, aki hajlando volt minket elvinni halaszni.
Mar a dolgok egyeztetese is izgalmas volt, mivel mi nem beszelunk laoul, Istalom a halasz, pedig 10-20 szonal tobbet nem beszel angolul. Az arat konnyen leegyeztettuk, a mar megszokott modon, a foldon a homokba karcoltuk egy kis fadarabbal. A programot pedig Istalom ilymodon ismertette:
“You walk the village.
You go to waterfall,
You walk the village,
You go fishing,
You walk the village,
You eat THE fish,
I have boat to Nong Khiaw”
Az ertelmezeshez fontos tudni, hogy a lao nyelvben nincsen mult es jovo ido, csak jelen. Tehat: te mesz a piacra holnap v. te mesz a piacra tegnap, hogyha fontos a tortenes napja, ideje.
Miutan baratunk ezt oly sokszor elmondta, kicsit kezdtunk aggodni, hogy vajon o is jon-e velunk a fishingre. πŸ™‚ Termeszetesen o is jott…. Szinten fontos, hogy nem csak ugy akarmilyen halat fogunk majd megenni, hanem THE fish-t. Ezeket a mondatokat legalabb 200x hallottuk a ket nap alatt, nemileg berogzult. A helyes forditasa a fentieknek: kisetalunk a faluig masnap, onnet elmegyunk megnezni egy vizesest, majd hogyha visszaerunk, elmegyunk egyutt halaszni, visszahajozunk a faluba, megesszuk a halat, es vegul eldob minket csonakkal a mi falunkig.
Igy is lett. Masnap reggel a megbeszelt idopontban megjelentunk a faluban. Ismet letoltuk a vegtelen tavot, de legalabb reggel nem tuzott a nap, igy a hogutat most megusztuk. Nagyon vicces volt, hogy utkozben nagyjabol szembejott velunk az egesz falu. Mindenki. Ugyanis a sok esozes miatt a faluba vezeto egyetlen ut is alig jarhato, meg gyalog is, igy egy emberkent a falu apraja/nagyja kozosen takaritjak el az uttorlaszokat. Tegnap alig 3-4 orat tartozkodtunk a kicsi kis telepulesen, de igy is nagyon sok ismerosre tettunk szert, akik most hatalmas koszonesek, kezrazasok es mosolygasok kozepette jottek velunk szembe. Talalkoztunk az angolul egesz jool motyogo csonakos-fiuval, aztan a cowboykalapos masik csonakos emberrel, aki tegnap vegul elvitt minket haza, szembe jott a kicsit morgos boltos bacsi, a felig falabu apuka, akinek a kisgyerekei tegnap samlival es vizzel kinaltak minket, szinten talalkoztunk a kosarfono emberrel es meg par falusival, akit tegnap fotoztunk vagy csak mosolyt valtottunk. Mindenki mar messzirol sabaidee-zett fulig ero szajjal.
Istalom mar a kozponti teren vart minket, pedig joval a megbeszelt idopont elott erkeztunk. Egybol be is invitalt minket a “foteren” allo kunyhojaba, hogy megismerkedjunk a csaladjaval. Feleseget Keo-nak hivjak, rendkivul kedves, mosolygos, csak sajnos egy szot sem beszelt angolul es kicsit szegyenlos is volt, igy vele viszonylag keveset tudtunk csak kommunikalni. Korulotte millionyi kislurko szaladgalt, de mint megtudtuk kozuluk csak ketto tartozik hozzajuk, egy kisfiu es egy picurka kislany, a tobbiek csak jottek kivancsiskodni, megnezni az idegent. Talalkoztunk meg a nagypapaval is, ot amugy tegnap rengetegszer lattuk, relative mindenhol ott volt, ahol mi is πŸ™‚ tisztes tavolsagbol figyelemmel kiserte az idegeneket, nehogy veletlenul valamilyen gaztettet kovessunk esetleg el.

20110908-091754.jpg
A gyors ismerkedes utan hamar el is indultunk a faluhoz tartozo “kikotobe” (homokos partszakasz), en kaptam ket evezot a vallamra, emberunk meg leakasztott egy a haz tornacan oly jellegzetesen logo halaszhalot, Szilvi pedig a zsakmany tarolasara szolgalo vodrot hozta. Istalom kisfia ezt tragediakent elte meg es sirva futott egy darabig apukaja utan, aki pedig mosolyogva hazatessekelte.
A csonakhoz erve hatalmas ko esett le a szivunkrol, ugyanis vegig attol feltunk, hogy egy minicsonakkal fogunk kievezni, olyannal, amivel tegnap hazavittek minket, na az elegge durva volt, a terdem teljesen kilogott a csonakbol, pedig igen kicsire megprobaltam osszehuzni magam. Hala isten Istalom gepezete a kozepesen kicsi, de mar azert elvezheto kategoriaba tartozott. Kicsit meg tartottam tole, hogy az evezoket okkal adta az en kezembe…. Marmint nem vagyok rest evezni, hogyha kell, csak akkor melyik kezemmel fotozok majd. De bekaszalodva a csonakba orommel nyugtaztuk, hogy motoros gepjarmuvel fogunk utazni. πŸ™‚
Indulas elott kicsit meg varialtunk a programon, mivel vizesesbol mar lattunk parat es kb mind ugyanolyan volt, ellenben abban nagyon biztunk, hogy Istalom ismer a kornyeken olyan falvakat, amik kozuton nem megkozelithetoek, esetleg meg elektromos vezetek sem megy oda es csak a helyiek tudjak, hogy hogyan kell odajutni. Ez igy is volt. Eloszor elcsonakoztunk egy faluhoz, ami bar nem volt annyira elszigetelt, de az teny, hogy csak vizi uton lehetett odajutni, es sajnos nem is az altalam remelt szetszorodott hmong vagy zay faluk egyike volt, de igyis nagyon elveztuk es hatalmas elmeny volt: gyonyoru palmafak kozotti, erdo szeli bambusz hazak, meglepoen nagy wat nyilt tuzon fozocskezo fiatal szerzetesekkel, munka kozben betel diot rago voros szaju anyoka, iskolaudvaron focizo gyerekek…

20110908-091839.jpg
Miutan kifotoztuk magunkat a faluban, visszaultunk a csonakba es kicsit lejebb ereszkedtunk a folyon, kikapcsoltuk a motort es kieveztunk (marmint Istalom evezett…) a folyomeder legeslegszelehez es elokerult vegre a halo. Istalom a kis pici csonakban rendkivul latvanyos balettlepesek kozepedte kidobta halojat a partmenti ingovanyos iszapos reszek iranyaba. Majd par masodperc mulva hatalmas irammal elkezdte visszahuzni a szettet. Eloszor en azt hittem, hogy ez valami teves dobas lehetett, de meglepetesunkre volt hal a haloban. Hatalmas orom kozepedte belekerult a kis piros vodorbe az elso egy-ket hal. Mindegyik szigoruan a 3-6 centimeteres kategoriabol. Otthon ezt lehet visszadobtuk volna, itt ez ertekes zsakmanynak minosult.
Ahogy szep csondben csorogtunk lefele a folyon, szinte lelegzetunket is visszatartva, Istalom hihetetlen komoly tekintettel kemlelte a viz felszinet es amerre biztatonak latta a terepet, mar repult is a halo, neha a fejunk felett szinte, az arcunk, a fotogep, minden csupa iszap es viz lett. De hat ugye ez is resze a kalandnak πŸ™‚

20110908-091916.jpg
Volt olyan is, mikor kikotottunk a semmi kozepen a part menten es ott probalkoztunk tobb kevesebb sikerrel. Ez mondjuk elegge viccesre sikerult, mert mikor baratunk kipattant a csonakbol, gondolta, hogy majd a fotogepekkel a kezemben en is kovetem, igy gyorsan elkezdett valamit valoszinuleg ugye laoul magyarazni, hogy mikent is kell a homokos parton kozlekedni… De ezt mi kevesbe ertettuk. Igazandibol azt sem nagyon, hogy ehhez miert volt szukseg oktatasra. Persze mindezt rogton megertettem, amikor elso lepesemmel rossz helyre leptem es mig Istalom egy latszolag ugyanilyen helyen allva nevetett, addig en derekig elmerultem az iszapban. Kicsit meg is ijedtem, mert mint egy mocsar, huzott lefele, azert csak kikaszalodtam belole, de termeszetesen nyakig saros lettem. Azota sem ertem, hogy pontosan mit is kellett volna figyelnem, hogy ne sulyedjek el, a szamomra teljesen ugyanugy kinezo homokban.

20110908-091947.jpg
Volt olyan akcio is, amikor emberunk beleugrott a vizbe a halo utan es valamit rendkivul akkuratusan kavart a viz alatt, aminek az lett a vege, hogy o is rossz helyre lepett es nyakig eltunt a voroses/barnas folyoban. Az latszott, hogy ezen o is elegge meglepodott. Mi a csonakban meg attol ijedtunk meg, hogy most majd hogyan fogjuk kimenteni a folyobol a latvanyosan kuszkodo es egyre jobban elsulyedo halaszt. De vegul csak kievickelt es visszamaszott a csonakba. Azert ez az akcio eredmenyezett par percnyi adrenalin tultengest mindenkinel. πŸ™‚

20110908-092015.jpg
Ahogy telt az ido egyre tobb par centis hal volt a vodrunkben, Istalom egyre furgebben evickelt az agak es mocsaras reszek kozott keresven a megfelelo hallelo helyet. Az egyik dobas utan, mar pont amikor kezdtunk kicsit beleunni a programba felkialtott, hogy “Big!!!”. En ekkor magamban vizualizaltam egy dereknyi vastagsagu 30 kilo kornyeki csucsragadozot. (Amugy ezekben a vizekben elnek a mekongi orias harcsak, amik nem ritkan elerik a 60-70 kilos meretet, de fogtak mar ennel joval nagyobbat is.) Baratunk buszken emelte fel a “big”-et, egy legalabb 20 centimeteres peldanyt. Mondani sem kell, hogy ez egy eleg vicces szituacio volt, nagyon jot nevettunk mindannyian rajta.

20110908-092055.jpg
Azota hallottuk valahol, hogy a Mekong ovezetben lako lao lakossag 40 szazalekanak ezek a kis picike halak jelentik az osszes proteinforrast. Ami latvan a tobb ora alatt sikeredett fogas mennyiseget meginkabb elkeseritoen hangzik.
Amugy a program egy jelentos reszet az tette ki, hogy a csonakbol kellett kilapatolni a vizet, az erre megfeleloen felkeszitett olajos-flakonnal. Nagyjabol minden feloraban elertuk azt a szintet, hogy a labunk fixen vizben legyen. Az elejen ez meg zavart, a vegere mar teljesen megszoktuk, nehol szemmel lathato patakocskakban csurgott be a viz, dehat Istalom szerint is uj ez meg most is, csak a hulye utazo parazik a felig viz alatt levo csonaktol.
Szerkezetileg a csonak is maga egy csoda, kicsit korhadt es nehol lyukas deszkakbol volt osszeallitva, kivulrol kicsit lekatranyozva es jellegzetes kekes szinre lefestve, hogy a megbizhatosag latvanyat keltse legalabb. A motort valoszinuleg meg a haboru alatt a CIA altal leselejtezett motorkerekparbol szereltek ki es epitettek at hajomotorra. A csodalatos masina amugy egy bambusz dobozka alatt rejtozott, nehogy az eso elverje πŸ™‚ a benzint egy hurokban vegzodo damillal lehetett adagolni, amit emberunk rutinosan raakasztott a nagylabujjara, a damil masik fele egy feketes rongyszeru kotelben vegzodott, az pedig eltunt valahol a motor hatulja mogott. Kormanyzasra egy bambuszrud szolgalt, szinten a megbizhatobb fajtabol.

20110908-092142.jpg
Tobb olyan eset is volt, amire persze mi nem nagyon vagyunk buszkek, mikor Istalom a part mellett elhelyezett fixen beepitett halokat “ellenorizte”. Nevezzuk neven, kirabolta. πŸ™‚ Altalaban mar elore sejtheto volt, hogy mi fog tortenni, mert sokszor alaposan korulneztunk a kornyeken, egy ideig a csonakkal az agak kozott lapitottunk, majd mikor senki nem volt felenk, akkor gyorsan felemeltunk par halot es leellenoriztunk par csapdat. Mondjuk tul sok tiltott zsakmanyt nem szereztunk, mivel a fix halokban egy-ket kisebb halacska doglodott csak.
Jopar ora elteltevel, mikorra befejeztuk az akciot mar tobb tucat par centis es max 3 db tiz centi feletti hal volt a vodrunkben.

20110908-092219.jpg
Dolgunk vegeztevel visszatertunk a faluba, ahol Keo mar vart minket es egybol kezelesbe is vette a halakat. En mentem vele a konyhaba, hogy keszitsek par fotot, mivel az egesz kornyezet rendkivul jool nezett ki. A konyha tulajdonkeppen nem allt masbol, mint par edenybol, amik szogeken logtak a falon es egy kisebb melyedesbol a foldon, ahol tuzet lehetett rakni. A falon mindenhol koromszinu volt mar a deszka es hatalmas pokhalok logtak a fejunk felett. Nemelyikben akkora pokok figyeltek, mint a kisebb halak, amiket fogtunk…

20110908-092245.jpg
Par csipetnyi fuszerrel es nemi ananaszlevel Keo olyan finom halat sutott, hogy arra mindig emlekezni fogunk. A hal melle kaptunk egy kis rizset, amit tradicionalisan bambuszkosarbol kaptunk, Istalom par centis golyokat gyurmazott belole es igy adta a kezunkbe, hogy mi folyamatosan gyurmazva kisebb falatokat tepjunk ki belole. Ennek a processnek koszonhetoen a feher rizsbol sotetszurkes lett, mire elert hozzank… πŸ™‚ (ettol volt olyan finom…)
A hal melle betoltunk nehany Beer Lao-t, anelkul nincs csaladi esemeny ugy latszik. Megdobbenesunkre meg az egy-ket eves kisfiu es a par honapos kislany is kaptak a sorbol…
Ebed kozben megtudtuk, hogy Istalom a helyi iskolaban tanit, nagyjabol 20 kis lurkot es neha atjar a nong khiaw-i iskolaba is.
Mig mi kajaltunk, a falubol osszegyult kisgyerekek a teveben az asilum fele mega octopust neztek. πŸ™‚ (Gondoltam ez fontos info.)

20110908-092311.jpg
Kis idovel kesobb Istalom visszarepitett minket Nong Khiaw-ba. Elkoszontunk a csaladtol, a falutol.
Azt hiszem ezt a napot es Keo-ekat soha nem fogjuk elfelejteni. Hatalmas elmeny volt minden pillanat. Minimal kozos nyelvtudassal is egesz joot sikerult beszelgetnunk, kicsit jobban megismertuk egy Lowland Lao csalad eletet. Hihetetlen finomat ettunk es nagyonnagyon elfaradtunk, pedig szinte semmitsem csinaltunk….
Sajnos ez a fantasztikus elmenyekkel teli nap eleg rosszul vegzodott, mivel estere Szilvinek az egekbe szokott a laza. De ez majd a kovetkezo post temaja lesz.

Ez az utolso postunk Laoszbol. Nagyon nagyon sajnaljuk, hogy el kellett hagynunk az orszagot. Laoszban utazni igazi kaland es az orszag maga a csoda, a laosziakat pedig imadjuk. Remeljuk a kovetkezo uticeljaink is ilyen jook lesznek!!!

One Comment Add yours

  1. Thankfully some bloggers can write. My thanks for this piece…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s