Luang Prabang

20110818-055842.jpg

Szolgalati kozlemeny: jelentosen leegyszerusodott a flickr cimunk, es egybol toltottunk is fel joo sok fotot (bar meg csak Kina kozepenel tartunk…): www.flickr.com/simanlaci

Luang Nam Tha-bol kalandos uton jutottunk el Luang Prabangba. Eloszoris buszoztunk 6-8 oranyit a thai hatar mellett talalhato Huay Xai varoskaig. Ide nagyjabol semmi masert nem erkezik a turista, csak atutazas vegett. Legaltalanosabb esetben Thaifoldrol erkeznek vagy oda mennek az emberek, vagy esetleg Luang Prabangba tartanak innet egy Mekongon kruzolo hajoval. Mi is azert erkeztunk ide, hogy tovabb folytassuk masnap utunkat Prabang iranyaba. Mar a buszuton osszeismerkedtunk egy angol csaladdal: egy fiuval es a baratnojevel, akik hosszu tavon utaznak, es par hetre csatlakozott hozzajuk a fiu anyukaja is. Nagyon aranyos es kedves csalad volt, vegig beszelgettuk veluk az egesz utat, utana pedig veletlenul meg ugyanabban az etteremben is kotottunk ki, igy aznap este egyutt vacsoraztunk. Az etterem is nagyon szuper volt, ott ittuk eletunk legjobb kokusz shake-jet, az ize meg most is a szamban van, es az angol anyuka megismertette velunk utunk soran az eddigi legjobb edesseget, a thai jellegzetesseget: kokuszleben fozott ragados rizs mangoval. Ennel jobb etket elkepzelni is nehez (legalabbis nekem, Szilvi marad a halaszlenel 🙂 Miutan egesz estet atcsacsogtuk a csaladdal, nyugovora tertunk, hogy masnap hajnalban mar koran kint lehessunk a hajokikotoben, hogy tuti legyen helyunk. Ahogy a kikotoben varakoztunk, hogy elinduljon a gep, ami mar indulasnal is 3 orat kesett (erre a szakszo az, hogy Lao Time, ezt mondogatjak ok is), egyszercsak megjelent az angol anyuka, aki, mint kiderult egy orat varakozott a hotel recepciojan, hogy el tudjon tolunk megegyszer bucsuzni, de mivel mi mar hamar eljottunk, ezert kijott utanunk a kikotobe. Ezen nagyon meglepodtunk es meghatodtunk. Joo utat kivant nekunk, megolelgetett minket, majd visszasetalt a varosba. Erre az esetre meg hetekkel kesobb is orommel es boldogsaggal gondolunk.

20110819-041424.jpg
Ahogy tovabb varakoztunk a hajon es konstans orultunk az elozo elmenynek, egyszercsak leult a mellettunk levo szekbe egy fiu es egy lany es magyarul beszelgettek. Ez ismet euforikus oromot okozott nekunk, mert a pekingi morcos magyar hazaspart leszamitva nem lattunk magyar embert egesz utunk soran. Ettol kezdve legalabb egy hetig, ha nem tovabb, egyutt utaztunk Annaval es Greggel (Gergo) egeszen Vientiane-ig, a fovarosig. Anna neurologus es Greg pedig programozo, mindketten Budapesten dolgoznak. Nagyon elveztuk minden percet veluk a kovetkezo egy hetnek. Jo volt, hogy vegre nem csak kettecsken rottuk az utakat, nagyon szomoruak voltunk, mikor egy ido utan elvaltak utjaink: Gregek visszamentek Thaifoldre, mig mi keletre fordultunk. Sok kozos kalandunk volt veluk.

20110819-041600.jpg
A hajout Huay Xai-bol Prabangba ket napig tartott, ejcakara pedig kikotottunk a feluton talalhato Pak Beng nevu faluban. Itt nagyjabol az egesz falu abbol el, hogy az ember megalszik itt egy ejszakat. Mar elore feltunk, hogy gigantikus maffiozas es lehuzas lesz, de hala isten pozitivan csalodtunk. Greggel ketten, amint lelassitott a hajo mi mar ki is ugrottunk, hogy eloreszaladjunk szallast keresni, ami felo volt, hogy nem lesz tul egyszeru, de mivel legelsokent futva tavoztunk a kikotobol, igy a tobbieknek eselyuk sem volt. Utkozben odajott hozzank egy szorolapozo lany, aki a falu “Best and only bar”-jat reklamozta es egybol le is szogezte, hogy “happy hour” az lehetseges. 🙂
Este egesz joot sikerult vacsoraznunk es meg csak egy vagyonba sem kerult, igy minden megvolt a boldogsagunkhoz. Amugy maga a hajout csodalatos elmeny: ket oldalt az esoerdo nehol erdekes es nagyon elszigeteltnek tuno falvakkal, kozepen a sargasvoroses Mekong sok helyen kiallo koszirtekkel tuzdelve, mi meg a hajobol kenyelmesen tudtunk kifele bambulni. Sok idot el tudnank igy tolteni. (Bar a masodik nap vegere mar fajt mindenunk a sok ulestol…)
Masnap amikor megerkeztunk Prabangba ugyanezen modszer alapjan elorerohantak ezuttal a lanyok vendeghazat keresni, mig mi ketten Greggel a sok csomaggal beultunk a kikoto mellett inni egy jeghideg Beer Lao-t. Nagyon franko szallast talalt Anna es Szilvi es a varoshoz kepest rendkivul olcson is.
Prabang amugy a laoszi turizmus epicentruma, itt tenyleg hompolyognek a turistak, telistele van minden draga ettermekkel (a mi koltsegvetesunkhoz kepest draga) es mindenfele csecsebecse arussal. Ennek persze vannak elonyei is, nemcsak hatranyai, pl a szallas minosege tenyleg nagyon joo volt es konnyeden fel lehetett tarni a varos csodait.

20110819-042047.jpg
Elso nap korbejartuk az ovarost, ami a vilagorokseg resze, a palmafakkal es erdekes novenyekkel szegelyezett kis zegzugos utcak tenyleg varazslatosak. A szallasunk szomszedsagaban gyonyoru es misztikus wat-ok sorakoztak, epp hatalmas keszulodes volt, furodtek es borotvalkoztak a szerzetesek, felkeszultek a masnapi unnepsegre. Elsore megengedtek, hogy fenykepezzunk, mindenki mosolygott es kedves volt, pedig ez egy turizmus altal kisse megtepazott varos azert. Erdekes, hogy a legtobb utazo szigoruan csak azokat a nevezetessegeket nezi meg, ami az utikonyvben (LP) szerepel.

20110819-042330.jpg
Az egyik wat-ban hompolyogtek a turistak, mig a vele egybenyitott, annal sokkal tradicionalisabb es szebb, de az utikonyvben nem emlitett templomban pedig senki nem volt az egvilagon. Ezt mar mashol is eszrevettuk, hogy az emberek nagyreszet csak az erdekli, hogy a konyvben leirt latvanyossagokat es felsorolt tevekenysegeket kipipalja. Ez egy kicsit szomoru azert, bar legalabb igy sok helyen nem kell tolakodnunk, belepot fizetnunk, vagy turistakba beleunt szemelyzettel talalkoznunk.
Mindkettonknek nagyon tetszett a varos, de azert meg mindig inkabb a nyersebb Nam Tha a kedvencunk.

20110819-042513.jpg
Masnap Annaval es Greggel kozosen kibereltunk egy tuktukot es elmentunk eloszor egy barlanghoz, ahol ezerszamra vannak Buddha-szobrocskak elhelyezve, utana pedig egy vizeseshez, amiben meg pancsolni is lehetett. Mivel az eso kicsit csoporgott, ezert erre hivatkozva a tuktukot olyannyira sikerult lealkudnunk, hogy a vegen a tobbi taxis mikor latta, hogy mennyit fizetunk terduket csapkodva rohogtek a mi soforunkon (amire bar szegyenkezve valljuk be, de a sok korabbi elszenvedett lehuzas utan elegge buszkek is vagyunk…;) A barlangok egesz erdekesek voltak, tele regi Buddha erekjekkel es mindenfele picike kis kegytarggyal, de megis a legerdekesebb az odavezeto ut volt.

20110819-043002.jpg
Egyreszt a folduton az osszes lehetseges vesekovunk szetrazodott, en tobbszor is azt hittem, hogy kiugratunk a napig legalabb, majd a foldut vegen beletuszkoltak minket egy picike kis csonakba, ami korulbelul olyan szeles, hogy az ember feneke mellett meg ketoldalt van max 10 centi, es annyi. Eloszor itt talalkoztunk ilyesmivel es rendkivul elveztuk, mindamellett kicsit paraztunk is benne. Kesobb persze szamtalanszor kellett meg ilyen csonakkal kozlekednunk es a vegere elegge megszoktuk, bar az nagyon vicces, hogy a legtobbe bugyog befele a viz, es sokszor menet kozben lapatolni kell kifele, nehogy alameruljunk.

20110819-043341.jpg
Harmadnap elerkezett a csucslatvanyossag ideje: elmentunk elefantot lovagolni. Hat erre legalabb annyira keszultunk, mint a tevegelesre anno, ha meg nem jobban. Joo sokaig valogattunk a kulonbozo ugynoksegek kozott, ugyanis eleg nagy kulonbsegek vannak az arakban es a programokban is. Mi mindenkeppen olyat szerettunk volna, ahol az elefantologolason felul meg elefantfurdetesben is reszt lehet venni, es nem akartuk volna a gatyankat is otthagyni a kasszanal. A kovetkezo ijeszto dolog, hogy sok remiszto tortenetet lehet hallani, ahol kulonbozo hegyes szerszamokkal/csakanyokkal egyengetik az elefantokat, hogyha nem a joo iranyba mennek. Mi ezt mindenkeppen szerettuk volna elkerulni, es vegul halisten sikerult is egy olcso, megbizhato, es az elefantokat humanus modon kezelo tarsasagot talalnunk, igy az egesz program nagyon frankora sikerult. Az elefantfarmra is egy kis csonakkal erkeztunk, majd egy orat dulongeltunk a hatukon, nagyon kiraly volt. A mienk allandoan zabalt, kb lepesenkent megallt, es bar mi indultunk legeloszor megis sikerult nekunk utoljara megerkeznunk – igy legalabb sok idot tolthettunk elefanthaton es elegge vicces volt, ahogy a gondozo mint egy kis mano, morogva, szitkozodva, nagyokat kurjongatva, de baratsagosan probalta haladasra birni az oriast. Egy ido utan megengedtek, hogy Szilvi a fanink nyakaba uljon, rogton a fule moge, ez erosen emelte a kaland fenyet. Az elefantologolas utan a furdetes kovetkezett. A dolog egyetlen hatulutoje, hogy mindez a Mekongban, vagyis egy a Mekongba nem messze beleomlo kisebb voros szinu folyoban tortent. Az elejetol fogva en akartam a furdetest leginkabb, a lanyok elegge paraztak a folyotol, vagyis annak esetlegesen kevesbbe egeszseges vizetol, a vegen megis egyedul en nem furodtem (kezdett a terdem megint kimenni, sokszor elengedte magat a napokban, igy nem akartam kockaztatni). Mar az eleje is elegge mokasnak indult, Anna, Szilvi es egy mexikoi lany kozosen ereszkedtek bele a folyoba termeszetesen mar elefant haton es egy meglehetosen meredek partszakaszon, nagy vihogasok kozepedte, ami addig tartott, amig a mahout arra nem utasitotta az allatokat, hogy mindenkit razzanak le a vizbe. Ez kisebb ijedtseget keltett:), tobben fel is adtak az akciot, Kedvesem persze nem, a vegsokig kitartott 🙂 Azert persze neki is sikerult tobbizben teljesen elmerulnie a vizben, kicsit aggaszto is volt, mert egyik alkalommal pont az elefant labai koze keveredett, az ijedtsegben meg szegeny ivott is kicsit a vizbol, sot a viz alatt valami megvagta a labat. Ez nem tunt olyan komolynak kesobb a vizbol kiszallva, le sem fertotlenitettuk balga modon, tenyleg csak karcolasnak tunt, kesobb ez azert rossz otletnek bizonyult, es okozott meg galibat es idegeskedest, de errol majd egy kesobbi blogpostban bovebben…
Aznap delutan a varosban cirkaltunk, probaltunk motort berelni, hogy elmenjunk a kornyezo falukig, hatha itt is erdekes nepek laknak, de egyreszt rendkivul dragan tudtunk volna csak berelni (Nam Tha-hoz kepest haromszoros aron), masreszt talalkoztunk egy francia fotos bacsival, aki itt el mar 5 eve es a helyi torzseket fotozza, tole megtudtuk, hogy errefele nem tulzottan erdemes falukba menni, inkabb utazzunk fel nagyon eszakra Pongshali fole meg egy kicsivel, vagy nagyon delre Attapu kornyekere ha lehetseges. (Sajnos mindegyik legalabb 5 napra volt tolunk, es a vizumunkba az mar sajnos nem fert bele.) Igy feladtuk a motorkeresest es a varost jartuk korbe ujra, de a meg nem latott helyeken.

20110819-043648.jpg
Gregek masnap elutaztak Vang Vien-be, hogy eltoltsenek ott egy napot, mi inkabb ugy dontottunk, hogy itt maradunk megegyet es majd a fovarosban talalkozunk veluk. Igy is lett.
Az utolso napon egy csonakkal atmentunk a Mekong tulpartjara, mert erdekes wat-okat sejtettunk ott. Mivel az utikonyvben ez az oldal szinte alig van megemlitve, ezert majdhogynem senki nem volt ott, szinte mienk volt az egesz. 🙂 Tobb regi oreg wat is talalhato a tuloldalon es mindenhol lattunk valami erdekeset. Az elso nagyon reginek tunt, egy hatalmas meretu es eleg szigoru tekintetu szerzetes vezenyelt epp egy tucatnyi szerzetes-novendeket a kert kigyomlalasara, mig a masik szerzetes egy helyi bacsival beszelgetett es cigizett.

20110819-043944.jpg
Ez ugye elegge szokatlan dolog, ilyet nekik elviekben nem lehet, teljesen meglepo volt, hogy megengedte a fotozast, meghozza cigivel a kezeben. (Amugy a legtobb helyen ez az altalanos: ket idosebb monk es egy tucatnyi fiatal lakik egyutt.) A kovetkezo wat magasan a hegyoldalon volt, mar a tulpartrol is szinte vilagitott az erdo kozepen, nagyjabol vegtelen szamu lepcso vezetett fel, kishijan a tudonket is kikoptuk mire felertunk, de megerte. Utkozben nagy riadalmat keltett Szilvinel egy a lepcson napozo kigyo. 🙂 Fent par fiatal szerzetes ket nagy muanyag szemetesbol kiugorva akart minket megijeszteni, de meg ideje-koran lebuktak, igy kozos nagy nevetesbe fuladt a dolog. A templomon belul epp a rangidos szerzetes beszelgetett egy helyi novel, a foldon ulve valamit nagyon magyaraztak egymasnak, lehetseges, hogy a szerzetes anyukaja lehetett. Kesobb lefele menet a ket kis rosszcsont szerzetes a felfele igyekvoket ijesztgette, hogy egy comb vastagsagu halalos ragadozo van a lepcson, termeszetesen mi csak egy picurka kis kigyot lattunk, aztan mikor Szilvi mellejuk ert elkialtottak magukat es a foldre mutogattak, minthogyha latnanak barmit is… Igazi kis eleven maffiozok voltak.

20110819-044832.jpg
A harmadik wat fele vezeto uton egyszercsak feltunt, hogy nincs meg a fotostaskam. Ez erthetoen elegge megijesztett, bar a ket gep a nyakamban logott, de az ipad es az osszes egyeb ketyere mind benne volt, igy futva mentem vissza az elozo templomhoz, ahol meg tudtam, hogy megvolt, felhalott allapotban ertem fel a lepcsosor tetejere, de halisten meglett a cucc. Amikor a cipomet vettem fel a templom utan, sikerult otthagynom a tornacon, meg az a szerencse, hogy tenyleg alig voltak turistak es a szerzetesek talaltak meg. Az a kep fogadott, hogy az oltar elott a felhomalyban a szerzetes feloldalvast konyokol a taskamon es enekelget. Elegge mokas helyzet volt. Ilyen meg soha nem fordult elo, altalaban mint egy tigris vigyazok a fotostaskara es egy masodpercre sem tevesztem szem elol, es nem hagyom, hogy barki hozzaerjen, az hogy otthagytam valahol elegge meglepo volt. De lenyeg a lenyeg, minden meglett.

20110819-045113.jpg
Az utolso watban a legerdekesebb az volt, hogy epp elkezdtek gongolni, ami jel a helyi asszonyoknak, hogy kezdhetik fozni a rizst a szerzeteseknek. Mindigis meg akartunk nezni egy ilyen esemenyt kozelrol, de valahogy sohasem ugy alakult, itt vegre osszejott es a gongolo bacsi meg azt is megengedte, hogy fotozzak kozben.
Ez a nap kicsit megmentette az en szememben tulzottan muanyag Prabangot. Erdekes, hogy egy ennyire turistas helyen ilyen eros a vallasi elet. Tele vannak a watok hivokkel, foznek, mosnak a szerzetesekre, bejarnak hozzajuk beszelgetni, stb…

20110819-045351.jpg
Szinten Prabangban lattunk eloszor alamizsna menetet, ami a buddhizmus egy bizonyos tipusanal szokas. Minden reggel a szerzetesek korbejarnak a faluban/varosban nagy alamizsna-gyujto edenyekkel es a helyiektol begyujtik az aznapi rizs, gyumolcs… penz adagjukat. Mar reggel 5 fele nagy surgolodes szokott lenni, sokan ulnek az utcak szelen es varjak a szerzeteseket. Mivel a masodik napunk pont egy buddhista unnepnapra esett, igy kimondottan nagy kavalkad volt reggel, sokan adakoztak es sok szerzetes jarta az utakat.

20110819-045640.jpg
Laoszt meg mindig imadjuk! El tudnank itt lenni vegtelensegig, csak kar, hogy nincs tengerpartjuk.

20110819-045848.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s