Luang Nam Tha

20110807-012614.jpg

Sajnalatos modon, miutan megirtam az eddigi leghosszabb es legreszletesebb postot Luang Nam Tha-rol, addig szenvedtem az internettel, mig sikerult elvesziteni az egeszet…. Pedig legalabb 3 oran keresztul gepeltem, mint a kisangyal. Igy most egy tomoritett valtozatot irok be csak ujra… Sorry…
Kinabol a hatar fele tutukezve rendkivuli modon izgultunk, hogy vajon milyen lesz Laosz, es kozben remenykedtunk is, hogy sokkal kalandosabb es az emberek pedig sokkal kozvetlenebbek, nem ugy mint Kinaban voltak.
A hataratlepes viszonylag flottul sikerult, semmi kotekedes nem volt, mivel mar elore megszereztuk a vizumot, igy tenyleg par perc alatt sikeresen beleptunk Laoszba.
Ahogy a busz haladt elore egyre erdekesebb es kisebb falukon keresztul utaztunk, es mar itt lattuk, hogy ez bizony nagyon joo lesz. A hatar utan nemsokkal relative a semmi kozepen egyszercsak letessekeltek minket a buszrol, ugyanis megerkeztunk. Egy falu kozepen voltunk, fahazak kozott, mindenhol csirkek rohangasztak es egy olyan regi benzinkut mellett alltunk, hogy az is hihetetlen, hogy ilyenek meg egyaltalan mukodnek.

20110807-012624.jpg
Az elso meglepetes akkor ert minket, amikor leintettunk egy tuk-tukot, hogy vigyen be minket a varoskozpontig. Eloszoris beszelt angolul egy kicsit, pedig egy idos nagyon helyinek kinezo bacsika volt, majd ezek utan meg azt is ertette, hogy egy automatahoz kell eloszor mennunk, es fele annyit kert csak, mint amennyit az utikonyv ir. Meglepo volt az egesz.
A varoskozpont is leginkabb egy falura hasonlitott, egy betonuttal, es az arrol lenyilo leginkabb foldutakkal, pici, lapos hazakkal es a varost korulvevo dombokkal, rizsfoldekkel es oserdovel. Sajnos a laoszi esoerdo jelentos reszet mar eladtak Kinanak, akik egybol ki is vagtak az osszeset, emiatt nehol elszomorito a taly, bar pont emellett a varos mellett talalhato az egyik nemzetileg vedett ovezet.

20110807-012635.jpg
Elso perctol fogva elvarazsolt minket Laosz es ez azota is tart. Az emberek mosolyognak, kedvesek, es boldognak tunnek. Akarmerre megyunk mindenhol kedvesen erdeklodo tekintetek fogadnak es allando sabaidee (=hello) visszhangzik, foleg a gyerekek nagyon lelkesek. Mar elso estenken valahogy beszelgetesbe keveredtunk par helyivel, akik a sajat sorukbol itattak minket, itteni szokas szerint mindannyian egy poharbol ittunk es azt mondtak, hogy a laosziak nem nagyon tudnak nekunk adni semmit, mert olyan szegenyek, helyette mindig mosolyognak, meg akkor is ha eppen rossz kedvuk van.
A taj meg most is elkepeszto, varazslatosan kodos es rejtelmes, mivel epp az esos evszakban vagyunk. Az idojaras megsem olyan veszes, mint otthonrol tunik a monszun, nagyjabol egy oranyi heves delutani zaporbol all az egesz. (Eddig egy-ket olyan nap volt csak, amikor vegig szakadt.)
Sikerult egy isteni vendeghazat talalnunk hagyomanyos tegla falakkal, egy tunderi helyi csaladnal – a gyerekek egesz nap az udvarban jatszottak, vagy angolt tanultak a szinten a csaladhoz tartozo etteremben (itt is eppen nyari szunet van). Csillogo tisztasag volt mindenhol, leszamitva az egyetlen fix csotanyt a plafonon ez volt a tokeletes szallas egesz utunk alatt. Amugy a csotanyok itt 5-6 centinel kezdodnek es sajnos repulnek is…. De legalabb keves van beloluk. Gekkokbol ellenben rengeteg volt mar itt is, aminek kulon orultunk, mert azonkivul, hogy nagyon aranyosak megeszik a szunyogokat es egyeb rovarokat. Laoszi tartozkodasunk idejen az osszes szallasunkon megjelent egy vagy ket sajat kis gekkonk a szobank falain.
Rengeteget kalandoztunk a varost korulvevo hegyekben es falukban, igy jelentosen tobb idot toltottunk itt, mint amit eredetileg terveztunk.

20110807-012647.jpg
A turistak 99%-a azert erkezik Nam Tha-ba, hogy a nemzeti parkba induljon a dzsungelbe vezetovel turazni 1-2-3 napra. Ez biztos joo moka, de egyreszt orult draga, masreszt mar ranezesre is elegge muanyag, igy mi ezt kihagytuk, es magunktol jartuk korbe a falukat, hegyeket a kornyeken.
Mivel a tavolsagok nagyok es az utak rossz allapotuak es tomegkozlekedes pedig nem letezik a falukba, ezert mas nem maradt, minthogy eletunkben eloszor motorra uljunk es motorozasra adjuk a fejunket. En soha az eletben nem ultem semmilyen motoron, meg mas mogott sem, igy ez egy korszakalkoto elmeny volt. Leszamitva egyetlen relative allohelybol tortent borulast/csuszast a terdig ero sarba semmi problema nem volt, vegig nagyon elveztuk. Koszonhetoen a motorunknak, es egy kezzel rajzolt terkepnek, rengeteg erdekes torzsek altal lakott telepulesre sikerult eljutnunk, es ott fotokat keszitenunk, amirol a kovetkezo blogpostban majd nagyon reszletesen lehet is majd olvasni. Ugy gondoltuk ez megerdemel egy kulon postot, mivel napokig csak a hegyeket jartuk es haverkodtunk a helyiekkel.

20110807-012701.jpg
A falukon kivul talalhato itt par nagyon szep wat (buddhista templom es bentlakasos szerzetesnevelde egyben) es stupa. A szerzetesek pedig nagyon aranyosak es legalabb egy kozuluk mindig beszel angolul. Sokkal szimpatikusabb az itteni buddhizmus, mint a tibeti, ez itt eletforma, es egy elo dolog, mig a tibeti agazatban minden a szabalyokrol, es az elzartsagrol szol – legalabbis nekunk igy tunik. Igazi elet van a watokban, jonnek mennek az emberek, teszik a dolgukat a szerzetesek, es mosolyogva pozolnak, ha elokerul a fotogep.
Emlitesre melto esemeny volt meg itt, hogy Szilvinek vettunk egy helyi jellegu szoknyat, amit egy nenikevel varrattunk, mivel a turanadragok mar annyi helyen elszakadtak, hogy lehetetlen megvarni. A helyi nepviselet amugy rendkivul szep, igazan modern jellegu, de megis erezhetoen tradicionalis szoknyat hordanak a helyi asszonyok es lanyok, rendkivul csinos mindenki, meg aki a rizsfoldeken dolgozik, az is. Amiota elkeszult a szoknya az osszes helyi hatalmas baratunk lett, nagyon ertekelik a dolgot… πŸ™‚

20110807-012754.jpg
A szallason toltott idonk nagy reszet az tette ki, hogy a sok erdekes utazoval akik itt osszejottek beszelgettunk. Kina utan ez mar nagyon jo volt, mivel Kinaban feherember nemigen alszik vendeghazban, hanem szallodaban, igy vegig nem talalkoztunk es beszeltunk relative senkivel, mar kezdtunk epp maganyosak lenni. Itt viszont szinte csak vendeghazak vannak, telis-tele 18-20 ev koruli gazdag nyugati csaladok divatturista kisgyerekeivel, es meg erdekes utat bejart rutinos utazokkal is. Mar ez a keverek is erdekes alapbol… Kedvenceink voltak Jana, a kanadai lany, aki a vendeghaz aprajat oktatja angolra 3 honapig es Trace (OurDisappearingWorld) az amerikai, aki elindult egy harom honapos utra, aztan rabul ejtette a dolog es mar 5 eve utazik. πŸ™‚

Mindenkitol bocsi, hogy ez a post most ilyen kaotikus es darabos lett, de szomoruan erintett az eredeti post elvesztese.. πŸ™‚

Ami majdnem lemaradt: volt durva pok elmenyunk, amikor mentunk a nemzeti parkban egy vizeseshez, Szilvi vette eszre azt a tenyernyi meretu csillogo fekete testu es vervoros labu monstert, ami szep csondben figyelt egy nagy halo kozepen. A dzsungel amugyis ilyeszto hely, legalabbis nehol. Mar megertem, hogy a filmekben miert parazik tole mindenki…. Eloszoris kicsi pont vagy a novenyzethez kepest, masreszt hatalmas a hangzavar a sok madarnak es rovarnak koszonhetoen, es keves a feny is, mikozben millio bogar kezd egesz kozelrol ismerkedni veled…..

20110807-012819.jpg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s