Labrang

Tibetbe eljutni draga es felettebb bonyolult. Egyreszt a kinai vizum melle meg egy specko engedely is kell, amit csak sok penzert lehet beszerezni es nem is mindig erheto el, neha az egesz terseg lezarasra kerul a turistak elol. Masik problema az odaut: vagy repul az ember, ami draga, vagy buszozik, ami hihetetlenul veszelyes, meg a helyiek sem szivesen valasztjak ezt az utat, vagy egyetlen alternativakent a vonatozas marad a csilli-villi uj vonaton, ahol neha oxigent pumpalnak a kabinba, mert gyakran 5000 meter felett vezet a sinpar. Mi ezert ugy dontottunk meg anno, hogy kihagyjuk a terseget.
Igazi tibeti buddhista monostort az ember Tibeten kivul osszesen 5 helyen lathat a vilagon, ebbol 4 akkuratusan el van zarva a turistak elol, igy egyetlen opciokent marad a labrangi monostor Xiahe varoskaban. Anno a kinai kulturalis forradalom elott 4000 szerzetes elt itt, ma bar szamuk eroteljesen novekszik ismet, nagyjabol 2000-en vannak. Kozuluk kb ezren az itt talalhato 6 buddhista iskolaban tanulnak, a masik fele meg dolgozik egesz nap a monostoron belul.

Az idejutashoz nem kell kulonleges engedely es az utvonalunkba is jobban beleillett, igy Tibet helyett inkabb Labrangot latogattuk meg. Idokozben pedig megtudtuk, hogy regebben ez a hely is Tibethez tartozott, ugyhogy az itt elo emberek nagy resze tibeti es megcsak nem is beszelnek kinaiul.
A meg igy is rendkivul hosszadalmas es kimerito vonatozas es buszozas utan elso latasra kicsit elkeseritonek tunt Xiahe varosa (pl a csatornazas reszleges hianya miatt), bar az utcan koszalo rengeteg erdekes ember eroteljesen javitotta az osszkepet.
Reggel mar nagyon koran kirajzottunk a szallasrol, hogy a zarandokokkal es a monkokkal egyutt mi is korbejarjuk a szent utat a letesitmeny korul (kb 3km), bar mi ezt csak 2-3-szor tettuk meg, mig az idearamlo hivok valami vegtelenszer (az idosebbek harom, a fiatalabbak ketto honapig koroznek, hogy az eloirt mennyisegu kort megtegyek) – van olyan, aki ezt kvazi hason csuszva teszi meg, mert az ugy meg szentebb… šŸ™‚ A falon kivulrol rengeteg imamalom/porgetoke sorakozik, amit rendre meg is forgatnak, amint elhaladnak mellettuk, mig a fennmarado szakaszokon a kezi porgetokkel toljak. Erdekes jelenseg az egesz.

Az epuleteken belulre mindig lutri, hogy bejut-e az ember, mivel nincs feltuntetve, hogy turistak szamara epp szabad-e a belepes vagy sem. Altalaban az ajton bekukucskalva, a szerzeteseknek kezjelekkel magyarazva azt a teljesen felreerthetetlen valaszt kapod, hogy bejohetsz, aztan 5 masodperc mulva meg kikuldenek, vagy nem. Ez par nap utan elegge stresszes es faraszto.

Egyik reggel befizettunk egy korbevezetesre, ami nagyon erdekes volt, mert az amugy nagyon keves angolul beszelo szerzetes egyike tartotta, igy nagyon sok erdekes belsos infot lehetett megtudni, es bejutni olyan helyekre is, ami amugy teljesen elzart. Ilyen volt a filozofia-iskola, ami csodas elmeny volt, tele masterekkel, a rajuk vigyazo szelesvallu, kardot hordo, es a sorok kozott gyorsan kozlekedo guard-dal, a buddha-szobrokra vigyazo falra festett valamikhez dobbal es kurttel fohaszkodo szerzetesekkel, stb… Sok erdekes dolgot megtudtunk a buddhizmus tibeti agarol, bar meg igy is a szokasok es osszefuggesek nagyresze homaly.

A monostor mellett egy tradicionalis tibeti falu talalhato, ami sajnos budos, koszos, a szemetet siman kidobjak az utcara, az utak kozepen levo kis savban folyik a szennyviz, es siman kijonnek pisilni a haz ele a nenikek is, egyenest az utca kozepere. Az ide ozonlo milliard tibeti zarandok szerint ez nagyban hasonlit egy tibeti falura, igy reszben orulunk is kicsit, hogy sokpenzert nem mentunk oda…

A szerzetesek persze aranyosak, foleg a reggeli orakban, estere ugy tunik elfaradnak es kevesbe joarcok. Voltunk a monostortol megfeleloen tavol talalhato apaca-zardaban is, ahol talaltunk osszvissz netto egy apaca lanyt, aki teljesen furi volt es vagy nem tudott beszelni, csak fura hangokat hallatni, vagy – es ez a valoszinubb – annyira megorult nekunk, hogy alig tudott egy mondatot elmondani. Gondolom nem tul gyakran tevednek ide turistak, a fo latvanyossagoktol tavol. Ezt leszamitva nagyon lelkes es aranyos volt, orommel belement a fotozasba, bar elotte hosszadalmas lepel igazitasba kezdett. Azota tudjuk, hogy az apacalanyok is borotvaljak a honaljukat.

Masik emlekezetes kalandunk az volt, amikor megprobaltuk megkeresni a kulso szent-korutat, ami a hegyeken keresztul vezet. Nos koszonhetoen az LP teljesen ostoba leirasanak az ut elejet nem talaltuk, igy a hegy egy olyan szakaszan sikerult atkelnunk, hogy azota is halalfelelmunk van, ha visszagondolunk ra. Rajtunk kivul csak a hegyi-kecskek jartak erre es a szakadek borzaszto mely volt alattunk. Egy-ket oranyi retteges utan vegre ratertunk a kijelolt utra, ami felettebb erdekes es latvanyos volt.

A hegytetorol a kilatas a monostorra csodas. A csucson letelepedtunk, hogy kicsit megpihenjunk, osszeszedjuk magunkat a lefele-utra, de nem sokkal kesobb ket szerzetes csatlakozott hozzank, odakuporodtak mellenk es kezzel-labbal hosszas meselesbe kezdtunk… Mi az ipad-en mutogattunk fotokat csaladrol/Magyarorszagrol, ok elmeseltek, hogy tortenetesen epp grafikus egyikuk es az altalam fotozott nagyon diszes buddhista erdekes festmenyeket pont o keszitette a templomok belso falara. Letisztaztuk, hogy kinek a neve, hogy is nez ki leirva angolul/tibetiul, megbeszeltuk, hogy miket szoktak mormolni setalas kozben, stb… Azota az LP-nk hatulja tele van ekes szerzetes-irassal. Nagyon kedvesek voltak mindketten es egesz sok mindent megtudtunk roluk meg ugy is, hogy veluk sem volt egy kozos nyelvunk sem.

Este a falu/varos egyetlen valamirevalo ettermeben valo ucsorges is eleg jo moka; vannak itt idegesito nemet turistak, messzirol idetevedt nomadok, de leginkabb persze helyi szerzetesek, vagy tavolrol idelatogato hivok. (Legnagyobb meglepetesunkre ismerossel is sikerult itt osszefutnunk: Thomas-szal Londonbol, akivel mar egyszer talalkoztunk Samarkandban, es nem is tudtuk, hogy o is errefele tart….) Mellesleg meg a kaja is isteni es majdnem minden jak-husbol keszul.

Amugy eleg szepek a lokal csajok es mindenkinek kis piros-pozsgas arca van, valoszinuleg a magassagtol (a masodik napra mi is igy neztunk ki) es a tuzo naptol. A varoska boltjaiban mindenfele szerzetes-kelleket lehet vasarolni, pl olyan csizmat, meg fejfedot, amit ok hordanak, kulonbozo lepleket, stb….
A rengeteg hivo kozul a motoros nomadok neznek ki a legerdekesebben. Ha nem tudnank, hogy hol vagyunk siman azt hinnenk, hogy del-amerikai indianok. Horgas az orruk, hosszu, indian hajuk van, es meg a ruhajuk is perui-szeru. Csak es kizarolag honda motorral kozlekednek es nagyon tradicionalis motoros ruhajuk van. Neha nagy csoportokba verodve toljak, mint egy harley banda, es az asszonyaik szinten nagyon indianos nepviseletben ulnek mogottuk a motoron. A ket felnott, ket kisgyerek egy motoron, az teljesen megszokott. Konkretan barhol motoroznak, sziklakon, jaratlan utakon, barhol….

Utolso nap elbicikliztunk a 10-15 kilometerre levo felfoldre, jakokat figyelni, de sajnos teljesen halalra aztunk az esoben visszafele uton, csoda, hogy a viszonylagos hidegben es szelben nem lettunk teljesen betegek. De legalabb lattunk sok-sok jakot, amik nagyon vicces allatok es trefasan tudnak morogni…..
Nagyon magaval ragado es varazslatos az egesz hely, kar, hogy nem tudunk itt eltolteni meg par hetet…

Ide tartozik majd meg egy blogpost, mert egyik reggel sikerult belecsoppennem egy erdekes kinai alapko-letetelbe, de errol bovebben majd csak kesobb, amikor mar elhagytuk az orszagot.. šŸ™‚

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s