Beyneu – Kungrad

Kazakhstan es Uzbekistan kozott ketto hataratkelo letezik, pedig hosszu kozos hataruk van. Mi vonattal probalkoztunk, a Beyneu-Kungrad atkelonel. Ezek amugy tobb 100 kilometerre vannak egymastol, de koztuk csak a sivatag, ugyhogy ok a hatarvarosok. šŸ™‚
Elso korben Aktaubol elvonatoztunk Beyneuba, ami olyan 12 ora, mindezt egy kozepesen kiakaszto alvos vonaton. Harom alap velejaroja van egy ilyen vonatnak, a szigorufeju vagon-felugyelo/rendezgeto neni, aki fixen bunko, a mar reszegen felszallo rendorok es katonak, meg az irtozatos meleg. Mi mar rutinosak vagyunk megrazkodtatasokbol, szoval joot aludtunk annak ellenere, hogy megsem elsoosztalyra kaptuk a jegyunket, pedig busasan megfizettuk.
Beyneuban egy ora varakozas utan indult a nemzetkozi vonatunk, ami szinten 10+ ora. No ez a vonat mar elegge ijeszto volt eloszor.. Vannak rajta ulo es fekvo helyek, minekunk ulohelyunk volt. A mi ket helyunkon meg el kellett fernie az osszes cuccunknak is, mert tarolohely az nuku, plussz meg ket nemodavalo embernek is. Vegig tomegnyomor volt, ember ember hatan, mozdulni alig lehetett. Ami meg emelte az utazas fenyet, az a vonaton uzletelo 300 arus-nenike, akik egyre agresszivebben arultak portekajukat. Volt itt minden, vehettek a batrak komplett ebedet rendesen tanyerokban talalva, pekarut, ruhanemut, mobilt, hifit, kolbaszt, jatekdompert, hintalovat, tenyleg barmit, a vilag osszes penznemet at lehetett volna valtanunk uzbek sum-ra, stb…
Mielott elfelejtenem, itt elmondanam, hogy sikerult shubat-ot innunk, ami teve-kumiz nagyjabol, es annak ellenere, hogy minden kulfoldi irtozik tole, nekem bejott. Olyan, mint egy enyhen sos, konnyen ihato kaukazusi kefir, ami kicsit habzik, es lightosan alkoholos utoize van.
A kazakh vamossal sok bajunk nem volt, bar engem betessekeltek a nekik berendezett kupeba, ami mindig egy stresszes dolog kicsit, de csak azert, hogy megnezzek, milyen egy europabol idetevedt ember. Ket fiatal srac volt, akik teliszajjal, aranyfoggal vihogtak, es mivel nem beszeltunk kozos nyelvet gyorsan visszakuldtek a helyemre eros guudbajozas kozepette.
Az uzbek hatarorokkel mar nem volt ekkora szerencsenk persze. Naivan ultunk a vonaton, nezegettuk a vizumokat az utlevelunkben, mikor feltunt, hogy az en uzbek vizumomon egy pecsettel tobb van mint Szilvien, persze mar otthon ezerszer leellenoriztem oket, de csak itt tunt fel eloszor… Mar sejtettuk, hogy ez izgi lesz… Amugyis ez a hataratkeles a messze legnehezebb, szoval jeee. A hiba onnet eredhet valojaban, hogy amikor a konzul Becsben szignozta a vizumot, az enyemen veletlenul kivulre is huzott egy vonalat a baragasztott lap szelen kivulre, igy tett ra egy pecsetet, hogy igazolja, hogy az o volt. Persze ezt az uzbek pecseteloember azonnal eszre is vette, kicsi tetovazas, minden aktiviti-tudasunkat osszeszedve probaltuk magyarazni a hiba okat, hiaba, le lettunk tessekelve a vonatrol, hatizsakok nelkul persze szigoruan, hogy meg izgibb legyen.
Az uzbek hatar a sivatag kozepen van, az ossz epulet errefele egy pici ors, korulotte szogesdrotos kerites, azon egy gagyi fem kapucska, mogotte egy hatalmas gepfegyvert tarto katona golyoallo mellenyben, aki ki-ki nyitja az ajtot, ha valaki be akar es meg ugye be is lehet neki mennie. A kapu mellett a keritesen persze akkora lyukak voltak, hogy a vonat atfer rajta, de az nem lenyeg. Az egesz mint egy Rejto Jeno konyvben. Keritesen belul max 10 katona akik az egyetlen fa ala epitett padon ucsorogtek. Nagyjabol 5 embert szallitottak le a vonatrol: egy ostobat, aki azt hitte nem kell vizum, ha csak tranzitol, nem is ertem (o hamarabb tavozhatott mint mi, es szerintunk megkapta a vizumot a helyszinen), volt egy kozepkoru par, mindketten pakisztani utlevellel, nemzetiseguk cigany (telleg ezt diktaltak) es volt valami kozuk a talibokhoz is, amit nem nagyon ertettunk, no ok is hamarabb megkaptak a pecsetet, mint mi, piszok nyugati, gyanus alakok. Alapvetoen mindenki joarc volt. A kedvenc hatarorunk, egy 30 koruli ipse nagyon belelkesedett, hogy Szilvi beszel nemetul, merthogy o is tudott 10-15 nemet szot, igy rogton haverok lettunk, es szorakoztatott minket. Akkor kezdett elegge izgi lenni a dolog, amikor betessekeltek minket egy “kihallgatoszobaba” az ors epuleten belulre. A problema ismertetese utan, fel kellett sorolnunk vagy ezerszer, hogy merre is megyunk, honnet is jottunk, es meg kellett adnunk az otthoni cimunket, na most hogy ezzel az infoval ok mit kezdenek itt a senki foldjen, a por kozepen, azt nem tudom.
Az ors maga egy dongolt fold padloju, vajoghaz-szeruseg volt, fagerenda volt a kuszob. A szobaban pislakolt egy negyvenes izzo, egy kabelen, volt par szek, 2 asztal, egy kokorszaki szamitogep, amin perc/szo sebesseggel gepelt a vicces nemetul makogo csavo, volt meg egy szekreny, egy tuzogep, teascsesze, es vagy 20 feher lap. Vicces sztori volt, hogy a tuzogep idokozben kifogyott, es kicsit szegyenkezve, es ironikusan viccelodve magyaraztak, hogy ez az extra errefele ritka, nincs itt penz ilyesmire… Persze muholdas telefonjuk az volt. šŸ˜‰ Idokozben egyre tobb es tobb katona erkezett, megtanulmanyoztak az utlevelunket, meg minket is, errefele is ritka allat az turista.
Vegul megerkezett a fo-fo katona, aki nagyon furi figura volt, eloszoris volt vagy ket meter, ami ritka errefele, en kb mint egy pokoli torony magasodok ki a helyi user-ek kozul, szoke haja volt, ami szintugy gyanus, minden felszerelese ultra high-tech-nek tunt, amcsi katonas volt, meno napszemuveggel… A haverja, aki jott vele szinten nagyon kitunt a tomegbol. Azota is fix meggyozodesunk, hogy ok nemet v. amcsi katonak voltak, de nem tudjuk mit kerestek itt… Szilvi utlevelenek letezo osszes adatat rogzitettek egy hatalmas fuzetbe, es kisvartatva vegul mindketten megkaptuk a belepteto pecsetet.
Viszonylag nyugodtan telt el az az egy ora, amit itt toltottunk, nem nagyon stresszeltunk, mert vicces figuraknak tuntek, es halisten nem akartak minkat penzzel lehuzni. Igy utolag meg foleg nagyon erdekes elmeny volt.
Mint kiderult a vonat mar nagy kesesben volt miattunk, es meg a vamvizsgalat vissza volt. Ettol feltunk a legjobban, hogy majd lenyuljak a gyogyszereinket, ertekeinket, stb… Halisten viszont a kesesnek koszonhetoen a kutyat sem erdekelte a hatizsakunk, sot meg egy katona toltotte ki helyettunk az amugy csak orosz nyelvu vambejelento lapot. Mar annyira eleguk volt belolunk, hogy orult sebesseggel szortak a pecseteket a papirokra, es a vegen, egy nagyon fajdalmasnak hangzo “Welcome at Uzbekistan!”-al gyorsan be is fejeztek a processt. Mi megkonnyebbultunk, a vonat vegre elindulhatott… Mindenki boldog volt vegul.
Nem sokkal kesobb atultettek minket egy masik helyre, ahol puha volt az ules, ertelmesebbnek tuntek az emberek (olvastak, rejtvenyt fejtettek…) es meg hely is volt boven, sot, meg az arusok is csak neha jottek el idaig, ugyanis kozel ultunk a vonatrendorok kuckojahoz. Nem is ertjuk miert tettek at minket erre a “luxus helyre”..
A vonatut vegere hatalmas tarsasag gyult ossze korulottunk, mindenki kivancsi volt, hogy honnet jottunk, es merre megyunk. Merre van Magyarorszag, hany ora az idoelteres, milyen a mobiltelefonunk, hogy irjak a nevunket leginkabb cirilul, ferj es feleseg vagyunk-e (Szilvi biztonsaga erdekeben a valasz mindig szigoruan igen:), stb… Foleg azutan lettunk “helyiek” miutan megkinaltunk relative mindenkit a vonaton a szaritott halunkbol. Aki esetleg valamiert kimaradt volna, az jott es vigyorogva reklamalt, hogy neki is jooljonne egy kis hal. Egesz joot beszelgettunk veluk nulla kozos nyelvismerettel. šŸ™‚
A vonaton amugy kiterjedt csempesz es korrupcios halozat mukodott, ahogy mi eszrevettuk. Leginkabb a vonatrendorok kozremukodesevel. Az ut vegere egy fel szobanyi penz gyult mar nekik ossze, foleg az arusoktol, es a meg Kazakhstanban ide-oda elrejtett majd Uzbekistanban a vonatrol leadogatott arukbol. Amugy a fel szobanyi penz nem kotelezoen jelent sokat, mert az uzbek sum legnagyobb cimlete az ezres bankjegy, ami kb 0,4 usd-nek felel meg, a legelterjedtebb bankjegy az 500-as, szal 100 dollar atvaltasa egy nagyobb teglanyi kupacot eredmenyez.

Ebbol a napi koltesekhez szukseges mennyiseget is alig tudja az ember beletuszkolni a zsebebe. Sok helyi, pl a piacon nejlonszatyorban hordozza a penzet…
Eleg keson, 10 ora fele erkeztunk meg Kungradba, ami egy pici kis pont a sivatag kozepen. Ket opcionk volt, vagy megnezzuk a telepules egyetlen szallaslehetoseget kinalo vasutallomas-hostelt, vagy egybol eltaxizunk Nukus-ba, az megiscsak egy metropolisz Kungradhoz kepest, es majd ott keresunk egy hotelt. Az ejszakai bazar kaoszatol es az agressziven keregeto koldusoktol megijedve megneztuk az allomast, ami 1 egesz us dollar lett volna egy estere, de ugy dontottunk, hogy meg ennyit sem er a hely, szoval gondolhatjatok milyen volt. Igyhat nekialltunk taxit vadaszni. Alap, hogy alkudni kell, amit en gyulolok, itt a helyi taxisok meg ultra pofatlanok. Neheziteskent egy arva uzbek sum-unk nem volt, csak usd. A licitet a taxisok 100 dollarrol inditottak, ami egy rablas erre a 150km-re. Lenyeg a lenyeg, vegul 10 dollarert utaztunk kozepesen kenyelmesen – siro kisbabaval, kistestverevel, anyukaval, nagymamaval, tehat 7en egy kicsi autoban Nukus-ig. šŸ™‚ Osszesen 28 orat mentunk egyhuzamban, ugy erezzuk haladok lettunk ezennel… Minden ami ezutantortent mar egy kovetkezo blogpost…..

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s