Koshkar Ata

20110508-064742.jpg

Neha ugy erzem tenyleg jol jott volna, hogyha kicsit tanulunk oroszul. Lehet konnyebben mennenek a dolgok.
Eldontottuk, hogy ma kirandulunk egyet busszal a sivatagon keresztul, egy kornyezo (130km) telepulesre Fort Shevchenko-ba, majd onnet meg tovabbtaxizunk Shakpak-Ata-ba ahol az egyik leghiresebb foldalatti mecset talalhato, ami nagyon izgin hangzik, es mar amugyis egtunk a vagytol, hogy lassuk a sivatagot es egy szabadon lofralo tevet.
Mar az elejen nehezen indultak a dolgok, egyreszt az LP-ben egy lezser nyillal betajolt buszmegallo az istennek nem bukkant a szemunk ele, es senki nem is ertette, hogy mifele allomast keresunk. Egy ideig ugy hittuk, hogy nincs is buszmegallo, merthogy egy kisvarosban az utcan es egy szalloda recepciojan se tudjak ezt megmondani, nos az gyanus. Kesobb, persze talaltunk arcokat, akik keszsegesen mutattak az iranyt, de addigra mar szinte bent alltunk az allomason. Vegul azert meglett a palyaudvar, es meg azt is megfejtettuk, hogy mukodik a jegyvasarlas, ami minden orszagban egyedi, azt mar latjuk. Itt csak akkor kapsz jegyet, hogyha a busz epp bent all az allomason, akkor viszont mindenki tamadja a kasszat minden iranybol. Na nekunk ilyen parank nem volt, mert egyreszt senki nem varakozott, masresz busz sem erkezett az ott toltott 1 ora alatt.
Aztan feladtuk, egyreszt mar kezdett keso lenni ahhoz, hogy meg biztonsaggal haza is erjunk, masreszt meg mindig vannak hasugyi problemaink, amik keztek veszelyesse valni, harmadreszt vihar kerekedett, es meg az eso is el kezdett esni. (Minket tenyleg elatkozott valaki, mert itt aztan tenyleg nem szokott eso esni, de mi ezt is eloideztuk azert.)
Szomoruan visszabuszoztunk a hotelba, de kozben eszunkbe jutott, hogy itt a kozelben 10-20 kilometerre is van valami latnivalo, igy majd azt becelozzuk akkor taxival. Gondoltuk ezt naivan. Kezdodott ott, hogy bar a telepules nevet ismertek a hotelben, de fogalmuk sem volt, hogyan lehet odajutni, sot meg taxit sem tudtak szerezni, ami elvitt volna minket oda, de leginkabb nem is ertettek, hogy mi a francert akarunk mi odajutni es szerintuk legalabb 3 ora mire odaersz. Ami meg neheziti a dolgot, hogy az LP csak latin irasjelekkel tunteti fel a helyeket, amit csak kevesen ismernek fel. (rutinosan a recepciossal lairattuk a dolgokat ciril betukkel is..) Nyakunkba vettuk hat ujra a varost, es elindultunk ismet a buszallomas fele utkozben leintettunk egy-ket szemelyautonak alcazott taxit, de mindenki elutasitotta az utat, mikor meglatta hova megyunk. Egy pillanatra az is eszembe jutott, hogy ennek koze lehet ahhoz, hogy regen itt volt a vilag egyik legnagyobb felszini fejtesu uran-banyaja. De bizonyara nem ez volt a problema, inkabb az emberek siman nem tudjak hol is van ez a hely, vagy csak nincs kedvuk arrafele menni…
A buszmegalloval kapcsolatban mar rutinosak voltunk, hamar meg is lett a buszunk. Meg nem is tudtuk, hogy milyen jo kis kaland kezdodik….

20110508-064931.jpg

Az indulas elott mar elkezdett velunk beszelgetni egy no, meglepo modon angolul. Nagyon kedvesnek tunt, mondta, hogy majd segit nekunk odatalalni, es o vegre mar meg is ertette, hogy mi bizony a temetot akarjuk megnezni, ami ha minden igaz elegge kulonleges. Ezen annyira meglepodtunk, mint o azon, hogy mi nem dolgozni, hanem turistaskodni jottunk ide a vilag vegere.
Addig addig beszelgettunk, mig felajanlotta, hogy megmutatja nekunk a temetot, de elotte meghivott minket a csaladjuk hazaba egy teara. Mivel igazan rendes embernek tunt, igy halasan elfogadtuk a meghivast. Leszalltunk vele egyutt a buszrol, utkozben a hazuk fele a faluban lattunk teveket, szabadon, kozelrol, amit mi nagyon elveztunk, o meg azt, ahogy mi vihogunk amikor vicces hangot adnak a pupuk. Megtudtuk azt is, hogy minden csaladnak videken van sajat teveje, es nem csak a tejuket isszak, de csunya modon szeretik oket shashlik formajaban is. 🙂
Hatalmas, ujszeru hazban laknak, tobb generacio egyutt, rengeteg picur kisgyerekkel. A tea nagyon finom volt, es kozben meg jool el is beszelgettunk a ket kultura szokasainak kulonbsegeirol. Pl, kazakhstanban a legkisebb fiu gyermek a hazassag utan is a szuloi hazban marad, hogy segitse a csaladot, es nem tul szerencses, ha egy lanygyermek sokaig nem megy ferjhez, es a szulokkel el. Tenyleg nagyon kiraly elmeny volt latni egy igazi kazakh csaladot kozelebbrol is, mindenki nagyon kedves es aranyos volt. Kozben mi is mutogattunk fotokat Magyarorszagrol, es a csaladrol…
Emailt es skype cimet csereltunk, majd elkisert minket a temetobe, ahova szerintunk nelkule nem is nagyon jutottunk volna be. Erdekes, hogy errefele komoly epuleteket epitenek a halottaknak, a csalad sajat kezevel. Kivulrol ugy nez ki az egesz, mint hogyha egy tundervaros lenne, sok kis sirhely, nemelyik egesz magasra nyulo tornyokkal, felholdakkal, arkadokkal.

Remek nap volt, meglepoen mashogy alakult vegul, mint ahogy indult. Megismertunk erdekes es kedves embereket, es lattunk egy igazi kazakh falut vonulo tevevel… 🙂

20110508-064914.jpg

One Comment Add yours

  1. Thankfully some bloggers can write. Thanks for this writing!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s