Baku

20110508-061015.jpg

Baku-Aktau hajoutat elintezni kalandos dolog. Senki nem beszel a kikotoben angolul, de lathatoan nem is erdekli oket, hogy mit akar az ember.
Aki latta a The Wire masodik evadat, annak eleg pontos kepe van arrol, hogy is nez ki a Caspian Ferry Port Baku-ban. Hihetetlen a hasonlosag. Koszos, sotet, fustos kontenerirodak, nemtorodom, maffiozo kinezetu urak, es holgyek, lofralo dokkmunkasok, es surgo-forgo kazakh, torok es turkmen kamionosok hada.
Eloszor ugy tunt minden alomszeru, es flottul megy, adtak egy idopontot, hogy mikorra menjunk vissza, orultunk, vittuk a nagy hatizsakjainkat magunkkal… Hat… hamar rajottunk, hogy annak az idopontnak semmi valos jelentese nem volt, majd kaptunk egy kovetkezo idopontot, stb…. Az mindenesetre gyorsan vilagossa valt, hogy mi innet hajoval sehova nem megyunk ugy, hogy nem beszelunk sem azeriul sem oroszul. Fontos megjegyezni, hogy azeriekkel kezzel-labbal ertekezni nehez, es neha false eredmenyeket szul, mint azt mar egyszer meseltuk. Nos a kikotoben semilyen eredmeny nem szuletett.. Ellenben az ott acsorgo ket kazakh kamionos bacsi rendkivul szorakoztato modon el-pantomimozta nekunk, hogy a hajo tele, csak a szallitmany fer fel, az embereknek meg repcsivel lehet csak atjutnia. (Egy harmadik ipse szerint meg uszhatunk is akar…. No ezen mindenki irtora vihogott…)
Igy hat mi is elballagtunk repcsijegyet venni, rengeteg penzert… Szomoruak voltunk, bar ha feljutunk a hajora az akkor sem jelenti azt, hogy a fedelzetnel beljebb is jutunk… Ahoz, hogy valakinek meg agya is legyen az egy napos uton, erosen le kell fizetnie egy matrozt, hogy a koszos kuckojaban alhasson, sok sok dollarert.
A repulo indulasaig volt meg ket napunk, hogy megnezzuk Baku-t. Vegyes erzelmeim vannak a varossal kapcsolatban: bar teny, hogy szepen felujitott, parkokkal es szokokutakkal megtarkitott, de valahogy nekem megsem lopta be magat a szivembe. Egyreszt minden ember kimerten, furcsan kemleli a turistakat, ami egy ido utan elegge idegesito, masreszt minden meterre jut 2 rendor v. katona, ami szinten nem segit a baratsagos kep kialakitasaban (anno Beirut-ban is sok katona volt az utcakon, de emlekeim szerint azok jooarcok voltak, utbaigazitottak, stb.. Mig az itteniek gogosen v. gyanusitoan neznek), harmadreszt pedig a nagyember mindenhova kirakott kepe, es idezetei, mar vegkepp azt sugalja, hogy ez biza eroteljesen diktatorikus hely, megha talan nem is az, akkoris ez mar zavaroan sok, es ciki, es ahogy eszleltuk, meg a helyiek is csak rohogni tudnak mar az egeszen…
Jartunk az itteni iszlam kozpont legnagyobb mecseteben, Szilvi a noknek valo puritan szobaban, en meg a szolidan diszitett kozepso fo reszben, kifelemenet a kotelezoen levetett cipoket felugyelo helyi bacsika annyira megorult nekunk, hogy cukorkaval jutalmazta a mecset-nezesunket. 🙂
Kedvenc tortenetem Bakuval kapcsolatban a repter megkozelitesevel kapcsolatos: a gepunk fel-ejfelkor indult, igy a napkozbeni varosnezes utan csak este indultunk busszal a repterre. Alapvetoen ket busz megy a 6-7 kilometerre levo terminalhoz, az egyik nem tudjuk hova is erkezett volna pontosan, de az tuti, hogy nagy meglepetesunkre 7 orakor mar nem kozlekedett, a masik az csak ket autopalya keresztezodesenel, ugy 1-1,5 kilometerre a reptertol kirakja es utjara bocsajtja az embert, onnantol pedig lehet gyalogolni. Sulyosan ketsegbe lettunk volna esve, es valoszinuleg le is kestuk volna a gepunket, hogyha egy a repteren dolgozo kedves oregur nem segedkezett volna nekunk. Igy hat este, a kihalt 2×3 savos autopalyan egy savot elfoglaltunk harman, gyalog, a bacsika, aki kozben elmeselte az eletet oroszul, Szilvi, es en. Mokas volt. Egesz uton osszesen 3 auto ment a repterre – amit termeszetesen Heydar Eliyev repternek hivnak – az utolso, egy szinten ott dolgozo mercis urge volt oly draga, hogy felvett minket es leszallitott bennunket csomagostul a repterre. (Bar probaltunk legalabb egy keves benzinpenzt juttatni a nagyon kedves urnak, de azt nagy kezszoritasok kozott elutasitottak…) Itt szinten meglepodtunk, mert az arrivals resznel kellett bemennunk az indulo gepekhez, ami egyszeru europai logikaval erthetetlen.. 🙂 de a ket ottdolgozo segitonk termeszetes batorsaggal mutogatott, hogy az a jo ut nekunk, es igazuk volt.
Mig az ember eljut a checkin ablakig, mar tuljut ket scanneres ellenorzoponton, mire a gep kozelebe jutottunk ossz. 4-szer scannaltek minket at… Itt aztan van biztonsag, az nem kerdeses (feltetelezzuk, hogy legfokeppen a deli szomszedokkal fennallo haborus viszony miatt).
Csalodottan tapasztaltuk, hogy a nagyember nemzetkozi repteren lehet venni ertekes goncoket, orakat, szonyeget, jaguart, de kaja az nincs. A kaposvari restihez hasonlatos bufeben mutogattak egy – valoszinuleg meg a repteret epito munkasok altal otthagyott – “szendvicset”, de azt inkabb nem kertuk…
Az azeri legitarsasag propelleres gepe amugy egeszen ujszeru volt, es fennakadas nelkul sikerult megerkeznunk Kazakhstanba, de ez mar egy masik blogpost temaja lesz majd.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s